Szülinapozás. Nem Zsömi születésnapja, de mint családtag ő is velünk ünnepelt. Megünnepelte a gazdit. Naná! Őt meg pláne! Mint ahogy minden családi és "sátoros" ünnepen részt vehet, és vesz is, mióta velünk él.
A nagy fényesség kicsit zavarja, azért is fordítja el a fejét, mint ahogy a lőporszag sem az ő érzékeny orrának való, de azért viseli.
A gazdi kedvéért, az ő közelségéért bármit!
Ez bíz kialudt. Nem baj ugye?Nem is én fújtam el!
Na! Megvolt a látványos része, most akkor kis tortát, legalább egy falatot kaphatok én is?
Nos hát, egy kicsit. De igazán csak egy kicsit. Zsömi piszkosul édes szájú, csakhogy az ő idegrendszerének -mint ahogy egy kutyáénak sem- nem tesz jót a kakaó. Ezért hát, igazság szerint, csokit s efféléket, csak nagyon módjával.
Létezik, direkt kutyák számára gyártott csoki, azt lehet. Vagy, inkább a másik nagy kedvencét. Pogácsát. Legalább annyira kedveli mint a csokit. Vagy csak azért tűnik így, mert pogácsát minden alkalommal kaphat ha van, csokit meg nem.
Nagyon boldog születésnapot kívánok az ünnepeltnek :)
VálaszTörlésKöszönjük! Jó kívánság, soha nem jön rosszkor s soha nem későn. :)
Törlés