Dunaföldvári vár

2007.07. 20. Dunaföldvár
Íme a bejárat a "várudvarra". Míves. Míves, de kétlem hogy így nézett ki anno.
No de, mindegy! Ez egy, amolyan, útba ejtett vár túrája volt. Budapestről hazajövet jutott eszembe, igen rég jártunk itt s hát akkor nosza! Mindössze annyi kellett hozzá, hogy nem a hetesen jöttünk haza, hanem emerre.


A Török-torony. De ismert Csonka-torony és Öreg-torony néven is. Öregnek épp öreg, habár az igazán régi erősségeinkhez képest ...
A várat, néven nevezve, először az 1543-as hadjáratban említi a török krónikás Szinán.
No de, mit mesélek én itt? Minden mi tudható róla -s az nem sok- fellelhető a net kacskaringós hálózatán.

Zsöminek persze tetszett ez is, pedig itt nemigen vannak kövek, csak égetett tégla. Nekem nem épp a szívem csücske az ekképp felújított erősség, de ez azért tetszik. Érdemes néha bekukkantani. 2007 óta, igen sok víz lefolyt a Dunán, s abból jó néhány liter alattunk, miközben átkeltünk Dunaföldvár hídján. Ideje volna újra megállni! Legközelebb ... Talán, ha semmi nem jön közbe, vagy nem rohanvást leszünk, mint általában.

Ha másért nem, hát a sétáért megállunk.
Rövid pihenőt kell úgy tervezni, ide essen.
Rutinos vendéglátóhely látogatók s ínyencek mondhatják most: - no meg a jó dunai hallé, alant a parton mi kapható! Sokat hallottam róla, de még nem vetemedtem ... a hallét magam készítem, úgy ahogy én képzelem jónak, s hát ebben kapok folyamatosan megerősítést is. Sajnos, Zsömi szegény kénytelen a hallét csak az orrával élvezni, túlságosan fűszeres az őneki. Azért kis husika, bőröcske lehullik néha az asztalról ...