Ez már inkább Zsöminek való vár volt aznap, mert ide bemehetett ő is -nem úgy mint Palota várába-, s alaposan körül is nézett.
Csesznek a tatárjárást követő nagy várépítési hullám egyik szülötte. Szép szülötte.
Nem húznám az időt hosszadalmas felsorolással, hogy ugye mely időkben volt királyi vár s amikor meg nem, akkor épp melyik főnemesi család birtokolta.
Jöttek s mentek a tulajdonosok.
Hadászati jelentősége a török jöttére lett az 1500-as évek második felére.
Fegyverrel soha nem vették be, de Győr elestével védereje kivonult s falrontás, kardcsapás nélkül lett a töröké. Így vettük vissza is.
Most pedig légyen itt, kis ízes magyar beszéd az dicső korokból:Wathay Lőrinc várkapitányról, fia, Wathay Ferenc tollából.
„Végre, mikoron írtak volna 1573. esztendőben, szegíny atyám vígan lakván gyakran az cseszneki vitézlő néppel (mivel igen víg lakó ember volt), egy üdő közben, úgy mint Szent Pétert-Pál napján, Szent Jakab havában jó kedve lévén, szegíny az alsó várban az felső kapunál, az istállók ajtaja előtt egy ott álló tarackot ki akart volna lőtetni, és az pattantyús mondta volna, hogy régi töltés volna az tarackban, és nem mernék kilőni, ő maga, megszidogatván az pattantyúst, haljott az vállára, és úgy mindketten az kanótot fogván, bévágták volna az tarack gyújtólikában; mindjárt elszakadozott az tarack, és mind az kettőt szörnyen megölte magokat is elszaggatván.”
Jól tudom, ezek a történetek Zsömit egyáltalán nem érdeklik, de hát nem egyedül volt Cseszneken. Természetesen ez a vár is kiérdemelt egy albumot, ha belekukkantanál, akkor a szokásos menet szerint egy ugrás jön, katt: ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése