Verőce, Magyarkút

2008. Verőce, Magyarkút
Imádunk ott lenni, nagyon szeretjük a helyet. Laktunk ott, a képen látható faházban is, de sátorban is és lakókocsiban is.

2008-ban emlékezetes esőt kaptunk. Bődületes vihar jött, sok vízzel. Nagyon sok vízzel. Zsömi épp segít nekem az ideiglenes gyalogjáró lerakásában.
Volt még pár tennivaló a víz alatt, mire végeztünk, a viharkabát és a szőrbekecs védelmében is bőrig áztunk. Szó szerint.

Mikor elvonult az égi áldás, felmentünk a kilátó hegyre s utána néztünk. Akadt még felhő a környéken.


Nyilván, nem csak viharvadászatból áll ott az élet.
Ez a fotó Verőcén készült a Duna partján. Vagánykodtunk.

Említettem már, Zsömi imádja a dunai fürdőzéseket. A kép nem feltétlen aznap készült mikor az előző. hisz esténként leugrottunk egy sétára, egy fagyira, ő meg mártózni.

Napközben, jó időben, ha elunta a nyüzsgést, vagy épp nem volt közös dolog, akkor előszeretettel henyélt a kocsiban. Számos más helyen is megtehette volna, de hát, az az ő helye ugyebár!

Bezzeg ha a gazdi kifeküdt napozni, vagy csak pihizni, akkor ő is odahagyta a vasszekeret!

Volt néhányszor piknikszag is. Az is egyik kedvence ő uraságának. Naná!
Nem megszólom, hisz ha én szeretem a hasam, akkor neki is jár! Ez egy emlékezetes sütögetés volt. A felvétel dátuma: 2008.07.05. 03.12.20! Éjjel.

Itt szintén a Duna partján és Verőcén. Akkor épp nappali fürdőzést rendeztünk és együtt. De olyan fotót nem teszünk közzé, mert az én nem épp hableány testem a habok közt, a sodrásban, nem közlésképes.
A fűzfát nem én döntöttem ki, és a köveket sem én szórtam szét. Az elkövető, minden valószínűség szerint, a folyam.
Nos, ízelítőnek ennyi.
Így folyik a Duna mindig és az életünk mikor ott vagyunk Verőce, Magyarkúton.