Zsömi a csónakban, a vízen és alkonyati napsütésben. Akkor készült ez a felvétel is, mikor "kék uszonnyal" találkoztunk. Zsömiről -de a többi kedvencről is- már több alkalommal írtam, szinte mindig együtt megyünk, imádja a csónakot. Is!
Általában nagyon szeret menni. Mindegy neki hová, csak menjünk. Mikor meg elmentünk, akkor honvágya támad és haza szeretne menni. Menni csak menni! Csónakban is akkor élvezi igazán a létet ha siklik alatta. Mikor lehorgonyzok és bevetem a készségeket csak addig aktív, míg mozog vagy lármázik valami a környéken. Akkor elnézegeti a hattyúkat, vagy a vízityúkot és nagyon szereti a lármás kacsákat. Mikor nyugalom lesz, megkeresi a palánk hűset adó árnyékos oldalát és elpilled. A füle viszont nagyon "él"! Felrebben a zajokra és azonnal figyelőállást foglal. Nagy élvezettel tudja szemlélni fárasztáskor a vízben küzdő halat is. Harc végén, ha bekerül a csónakba, már nem érdekli. Minden mozgásra figyelmes és érdeklődő.
Élőlény híján az evezőlapátokról leváló örvényeket szokta követni, vagy a nyomdokvizet figyeli. Mint a képen is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése