Végre vízen volt az ideiglenesen, a szükséges mértékig rendbe hozott csónak -a nagy felújítást 2011-ben csináltam rajta- rendszeresen tettük csónakázós túrákat, vagy pedig horgászattal egybekötött túrákat.
Zsömi, egyre inkább élvezte ezeket az utakat. Sok a látnivaló a vízen is és mindig megmarad a szárazföld vonzása.
Pont úgy tudott örülni a kihajózáskor, mint ahogy az ideiglenes kikötéskor, vagy épp a túra végén a kikötőnek. Tudott ő örülni bárminek s bárkinek.S ez a mai nap is így van.
Lelkesen szemléli a hattyúkat ha előkerülnek, vagy a vízen úszó, hancúrozó kacsákat, vízityúkot, vagy egy érkező, távolodó másik csónakost. de ugyanígy tud érdeklődni a partokon folyó történések után is. Csupa izgalom!Ezért lehet, hogy bármennyire is korlátozott a mozgástere a csónakban s emiatt sokat heverészik, azért minden egyes túra nagyon kimeríti. Utána aztán van étvágya is és odahaza a lóbőrt is tudja húzni. Egy-egy túra után úgy bealszik, a világát nem tudja.
Így van ez jól! Így van ez igen nagyon jól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése