Oka van. Szomorú oka. Beni 2010 decemberében került a családba s mert épp elértem Zsömivel a 2010 -es esztendőt rövidesen bekerült volna ő is a történetbe és Zsömi baráti körébe. Sajnos nem így történt! Beni elment (†) , s majd az a bejegyzés is átkerül ide. Idővel. S sajnos csak a bejegyzés és az emléke.
- Bár nem földönkívüli, messzi utat tett meg. Életében először. Már nagyon vártuk őt is. Készültem is fogadására. Marcsi magával hozta Benit a kis tengerimalacot. Fiatal még, tán ha két hónapos. Izgő mozgó kis jószág. Marcsi és Szabolcs nagyon kézhez szoktatták, babusgatták, így aztán roppant barátságos. Átalakítottam részére egy régi madárkalitot. Megbütyköltem a tetőt nyithatóra, hogy ne csak a kicsinyke, pintyekre méretezett ajtókat lehessen használni. Kapott egy önitatót, rozsdamentes etető tálkát, kis búvóhelyet. Hamar elfogadta és belakta. Láthatóan, jól érzi magát.
Eddig volt hát a régi történet s sajnos tegnapig szólt Beni története. Decemberben lett volna hat esztendős, s bár tudjuk, a tengerimalacok nem hosszú életűek, azért még várhatott volna kicsit a szívfájdítással.
Persze játszani nem mertük összeengedni őket, hisz igen nagy volt a súly és méret béli különbség. Nem tudom, ha a fiatalok legközelebb hazatérnek, hogy veszi Zsömi a hiányt? Biztosan észreveszi, mert nem fog a szokott helyen várakozni Beni előkészített lakrésze. Mindig ott tüsténkedett mikor a kis szőrös haverja helyét előkészítettem. Abból már tudta, estére hazatérnek, Pöti, Szato, Beni, csak még várakozni kell kicsit. Szia, kis szőrös!
Ha legközelebb arra járunk, arra fent, lesz egy utunk a Pilisbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése