Fertőrákos és a kőfejtő után volt még idő egy kis nézelődésre. Irány a kilátó! Kilátók felkutatásában Szato verhetetlen. Azokat is kiguberálja a netről melyikek még csak elgondolásként léteznek.
Ez viszont nem elgondolás volt. Valódi. Nem mai fatákolmány, de valódi. Az elgondolás Zsömié volt, még pedig az, felmegyek! neki is ugrott a lépcsőnek.
Már nem emlékszem pontosan, hogy az elgondolása és a lendülete hány szintig tartott, de biztosan nem a tetejéig.
Mint már korábban említettem, egy bizonyos magasság felett beáll nála a cidri. Onnét vinni kell.
Szép volt innét a kilátás. Elláttunk a "sógorokig" és beláttunk a sopronkőhidai fegyház és börtön belső udvarába is.
Mindezek azonban Zsömit egyáltalán nem érdekelte, őt az érdekelte, hogy az öreg tákolmány mozog.
Tényleg kilengett, mi is éreztük, hát akkor ő!
Nem is volt hajlandó lábra állni, csak feküdt és reménykedett a gyors távozásban.
Annyira berezelt szegény, hogy lefelé is vinni kellett. Hiába no! Nem ipari alpinista ő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése