Ez egy vegyes bejegyzés lesz, a szöveg egy része már megírt, megjelent az MJ - Vándor blogban a fotók egy része szintúgy, s itt kiegészült.
- Széchenyi-kastély Nagycenk. A kastély épületegyüttese 1750-re készült el Gróf Széchenyi Antal generális rendelkezésére. Áttervezték, bővítették, korszerűsítették, mígnem végleges formát öltött 1860-ra. Engem leginkább a kastélyt körülvevő park ragadott meg. Hatalmas platánjaival, örökzöldjeivel. Látható itt himalájai fenyő, kaukázusi jegenyefenyő, óriás mamutfenyő és több más, hazánkban ritkaságszámba menő növény. -
- Óriás az óriások közt! Hatalmasra nőtt példánynak törzse, mindjárt a kapun belépve "belébotlottunk". Olyan kis törpének érzi magát az ember miközben megkerüli és közben tisztelettel vegyes ámulattal felnéz a csúcsára! Kora százhúsz év, kerülete öt méter és magassága negyven! -
- És íme az Óriás "békaperspektívából" nézve. Engem teljesen lenyűgözött. Mint korábban már említettem nagy kedvelője és tisztelője vagyok a vénségesen vén óriásoknak. Életükben is lenyűgözőek és halálukban is tiszteletet parancsolók. Mindig különös érzés fog el, mikor egynek-egynek a lombja alatt állva arra gondolok, emberi élettel nem mérhető időknek tanúi, tudói ők! -
Azért választottam kiegészítésként ezt a fotót, mert úgy gondoltam ez ritkán megörökített és megjelenített dolog lesz. Szerintem ritkán fotózzák egy ló sírját s úgyszintén ritkán publikálják.
Zsömi lerótta tiszteletét egy másik nagy kedvenc sírjánál.
Itt pedig, kissé megfáradtan a nagy séta után, bevackolt a verdába. Útra kész. Mehetünk tovább, új látnivalók, új kalandok, izgalmak felé. Úgy is tettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése