Rettegés

2011.01.02-i bejegyzés a MJ - Vándor blogból.
Ezzel az írással kezdtem a 2011-es esztendőt s most hogy átkerült ide Zsömi lapjára is, hát időben is, mondandójában is aktuális!

Nekem a képen is jól látszik, hogy Zsömi retteg. Látom a tartásán, de látom a szemében is a félelmet. Lehet csak azért, mert jól ismerem, azért adja számomra vissza a fotó is. Lehet nem! Aki megnézi a képet, majd eldönti maga is. Szilveszter éjszakáján készítettem a képet. Igyekeztem jól felkészülni, vettem neki tablettában nyugtatót és azt kapta már 30-án is. Kicsit nyugodtabb lett, "lassúbb", de az éjszakai jelek szerint, bátrabb nem.
Mondjuk arra nem is számítottam! Annyiban segít a gyógyszeres beavatkozás, hogy hamarább lenyugszik és a kisebb, távolibb robbanásokra nem reagál akkora félelemmel. Az éjszakai "őrület" azonban így is egy rettegés volt neki.
Vittük magunkkal szilveszterezni, semmiképp nem hagytam volna magára szegényt, még a lakásban sem. Szerencsénkre vendéglátóink is ismerik már és nem is idegenkednek a kutyáktól, no meg Zsömi is kedveli őket, csak a helyszín volt neki idegen. Nem járt még ott! Már induláskor megkezdődött a városban a "tüzérségi előkészítés", így az utat is remegve tette meg szegény. Szabolcséknál aztán rövid keresgélést követően "kikötött" a zsúrkocsi alatt és oda bekúszva rettegte végig a "háborút". Egyszer-kétszer kihívtuk, de sem ételt, sem italt nem fogadott el, csak remegett, lekushadt a padlóra és látszott a szemében a határtalan rettegés, félelem. Soha életében még nem volt neki ünnep a szilveszter éjszakája és nem is lesz! Józsi fiam olvasta valahol, hogy hozzá lehet a kutyákat szoktatni ezekhez a zajokhoz, csak a gazdi ne reagáljon a puffanásokra negatívan. Ne legyen ideges, ne rezzenjen össze, stb.
Én ebben nem hiszek! Volt alkalmam a seregben megszokni a dörrenéseket, akkorát petárda még nem "szólt", hogy az nálam olyan hatást váltson ki ami negatívan hat Zsömire! Azon kívül viharban sem félek, sőt szeretem nézni, akár testközelből is megtapasztalni az elemek "dühöngését". Volt már ilyen helyzetben velem Zsömi nem is egyszer.
Hiába voltam én nyugodt és nyugtatgattam, mit sem ért! Nem! Ő fél és ideges tőle, én meg nem! És szerintem ez már így is fog maradni. Sajnos! Mert nagyon rossz dolog a szemébe nézve látni benne a félelmét, rettegést és a segítség kérést! Mert tőlem, a gazditól várja a "megváltást" és én nem tudok neki segíteni! Én nem tudom mi a megoldás!
Lehet nincs is! Sokan meg közömbösek! Talán...., ha egyszer ők is belenéznének egy szempárba, egy olyanba ami számukra kedves, melegséget árasztó, belenéznének akkor, mikor sugárzik belőle a félelem és a .....talán, akkor megértenék, miről beszélek. Talán!