Búcsú 2004-től

2004.
Elröppent az esztendő. Gyorsan, de azért sok minden belefért.
Zsömi új gazdit talált, új falkát. Beilleszkedett. megszerette, megszerették.
Mondhatnám, elfeledhette hányatott, sanyarú gyerekkorát, de tudom, soha nem felejti.
Az együtt eltöltött több mint tíz év alatt volt módom megtapasztalni igen-igen régvolt történésekre is képes emlékezni. Nincs okom hát azt hinni, pont azt az időszakot felejtette volna el ami néhány dologban rányomta bélyegét egész személyiségére.
Hogy csak a legfontosabbat említsem, soha nem volt képes barátsággal viseltetni nagytestű kutya iránt -egy kivétel lett, majd elmesélem ha ideje jő-, soha nem volt képes kutyafalkába beilleszkedni és önfeledten játszani fajtársaival.

No de, ezekről a dolgokról majd részint a maga helyén s idején, másrészt majd folyamatában, no és persze mikor indokolt, meg mikor eszembe jut róla, mondjuk valamely tette során. Lesz még idő s mód!
Visszakanyarodva hát 2004-re. Mozgalmas éve lett.
Nem volt elég az új gazdi, az új hely, az új falka, a megtanulandó új szabályok, a teljes életmód váltás, a sok injekció, a műtét, de még ...
De még mennie is kellett, s mennie megint.
Megfordult a fővárosban több alkalommal is, járt a Balatonon, megmászta Fehérkő, Dombó, Mecseknádasd, Pécsvárad, Szászvár várait és Máré várát. Fent járt velünk Rezi várában, elzarándokolt Simontornya és Ozora falai alá.
S még ami apróság. Néhanap peca a Desedán, vagy egy kóborlás a partokon. Rég volt. De igaz!