Leírás

A hűséges társ, kísérő, barát, az igaz Vándor ... Élete, történetei, kalandjai. Egy igaz élet igazi történetekkel, igazi kalandozásokkal. Ő Zsömi, az Igaz Vándor!

Kérés

A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is. Elviheted ha kell, nem bánom, de ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való! Köszönettel: MJ

Keresés

"Inkább azt mondom el, hogyan élt." (Az utolsó szamuráj. 2003)

2015. december 16., szerda

Első karácsonya

2004. Karácsony
Tekintsük ezt első karácsonyának.
Mert bár 2003.10.01. születése dátuma, de a 2003-as esztendő, onnét számított rövid hátralévő szakasza, Zsömi számára nem épp a szeretet jegyében telt. Igazi falkára akkor lelt mikor hozzánk került s ő meg is tett mindent a tökéletes beilleszkedésért.

Családtag lett s megillette őt is az ajándék. Készültünk vele, vettünk neki is. Ráérzett az okos buksijával, mert szenteste egyre izgatottabb lett, hatott rá a készülődés sürgés-forgás.
Ezért aztán, mikor mindenki befutott s teljes lett a családi létszám, vele kezdtük. Azt hittük akkor majd lehiggad.
Kicsit talán, de nem teljesen. Nagy örömmel vette át s nyargalt el az ajándékba kapott játékkal, finomsággal, de egyelőre csak letette s már ott is tüsténkedett, izgágáskodott ismét.

Részt vett minden megajándékozott csomagbontásában, ott volt az orra minden egyes csomagolópapír alatt. Roppant mód élvezte a nyüzsgést, felhajtást. 2004 karácsonyán eggyel több boldog családtag volt a fa alatt.

Minekutána lecsengett az ajándékozási izgalom elvonult új szerzeményeivel s kicsit babusgatta őket. Hihetetlen, de ez ügyben is, már akkor megmutatkoztak kutyákra tán nemigen jellemző tulajdonsága. A nem ehető ajándékaira nagyon tudott és tud is vigyázni. A rágókát rágja, a rágókötelet szétcincálja, de az egyéb játékaira nagyon vigyáz. Azokat a gumi és plüss jószágokat nem szedi szét. S ami még ebben a tulajdonságában érdekes az az, hogy a nem neki átadott, hanem csak véletlenül a földre került játékokat elkerüli. Max megszimatolja de szájba nem venné!

S bármennyire is szereti a saját játékait azért gond nélkül kézbe veheti bárki más, nem morog érte, nem neheztel, csak leül s a szemével kéri szépen vissza.
Ha megkapta, akkor tipli!
Meglehet már említettem, de az ismétlés a nem felejtés anyja, minden hazaérkező családtagot szájában ajándékkal fogad. Esze agában nincs átadni! Csak hozza s megmutatja.
Apropó! Tipli. Remekül érti ezt a vezényszót. Tipli! S már el is vonul relaxálni. Ha azt kapja: helyedre! Akkor marad figyelő üzemmódban s várja a továbbiakat.

Végezetül pár szó, arról a kistestű, háziállatoknak gyártott rágó csillagról, amit tőlünk akkor kapott. Nagyon kedvelte, sokat rágcsálta. Kedvenc darabja volt. ... Később aztán hírhedt darab lett. Fájdalmasan hírhedt. No de, azt majd a maga idejében mesélem el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése