Leírás

A hűséges társ, kísérő, barát, az igaz Vándor ... Élete, történetei, kalandjai. Egy igaz élet igazi történetekkel, igazi kalandozásokkal. Ő Zsömi, az Igaz Vándor!

Kérés

A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is. Elviheted ha kell, nem bánom, de ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való! Köszönettel: MJ

Keresés

"Inkább azt mondom el, hogyan élt." (Az utolsó szamuráj. 2003)

2015. december 14., hétfő

Farkasfog, farkaskarom

2004.
Még mindig a 2004-es esztendőben történteknél tartok, s eddig kimaradt egy nem is jelentéktelen történés, beavatkozás Zsömi életéből.
Méghozzá műtéti beavatkozás. Kettős beavatkozás.
Egyszerre végezték el a klinikán az altatás végett. Az altatás sem teljesen veszélytelen, arról már nem is beszélve mennyire kellemetlen. Az altatás előtti szedálás hányással járt még úgy is, hogy étel s ital megvonással mentünk a műtét reggelén. De amit igazán nem tudok elfelejteni az szegény Zsömi kétségbeesett s értetlen tekintete ... Sajnos még volt alkalmam később is látni azt a tekintetet, de azt majd a maga idejében.
Ez volt az első. S erre az altatásban végrehajtott beavatkozásokra két ok miatt volt szükség. Az egyik Zsömi farkasfoga. A maradó szemfog mögött kibújt neki mindkét oldalon egy másik s nyomta előre az elülsőket.
Más választás nem maradt mint kihúzni a két hátsót.
A másik ok a hátsó lábain lévő farkaskarmok helyzete. Sajnos azok is olyan helyzetben fejlődtek ki ami zavaró volt s a kezelőorvosa javasolta a levételüket.
Mindkét beavatkozás remekül sikerült, Zsömi egészen gyorsan s problémamentesen jött ki az altatásból. Később gyorsan gyógyultak a kis sebek. Ami engem igazán meglepett az a kontroll vizsgálatnál került felszínre. Sokkal rosszabbra, sokkal nagyobb ellenállásra számítottam. S érdekesképp viszonylag egyszerű volt a bemenetel a rendelőbe! Ámbár Zsömi már a rendelő előtt elkezdett remegni mint a miskolci kocsonya, de azért saját lábán ment be. Kissé vonakodva, többszöri felszólításra de a saját lábán. S odabent sem ellenségeskedett. Remegett, látszott tart a dolgoktól, de nem morgott az orvosára s nem próbált meg felé kapni. Rendesen elviselte a vizsgálatot, de annak végeztével azonnal az ajtónak fordult. Megértük visszatartani míg pár szót váltottunk s rendeztük a papír alapú dolgokat.
2004-ben nem keveset jártunk a klinikán. Megkapta az alapoltásokat, majd jött a műtét, végezetül a veszettség elleni oltás. Ha jól számoltam az oltási könyvében akkor hat alkalommal szúrták meg, plusz a műtét napja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése