Schlossberg-templomrom

2004.06.17. Mecseknádasd
Azon a napon négy várat látogattunk meg, vagy ha úgy tetszik és egészen pontosan akarok fogalmazni, egy templomromot és három várat. Nem teszem őket egy bejegyzésbe. Négy résszel kínozlak meg kedves olvasó.

Ez is egy olyan várlátogatás volt, melyről csak videokamera felvételek állnak rendelkezésre 2004-ből. Csakúgy mint Fehérkő várban és Gólyavárban ezeket is négyesben látogattuk végig. Pöti, Meli, Zsömi s jómagam.

Nádasd írásos említése legelőször 1235-ből maradt fenn, II. Endre adományleveléből.
A falu fölötti dombon található a hajdan volt erősség romja, amely eredetileg nem vár, hanem templom volt. A négyhajós XIV. századi templom nyugati homlokzata elé később egy önálló tornyot építettek. Pécs eleste után Nádasd is a török kézére került, a megszálló katonaság a templomot erődítménnyé építette át.

Evlia Cselebi török utazó is említést tesz egy leírásában Nádasdról: „Egy földhalom mandula alakú, kettős kerítésű palánk erős fallal. A várban templomból átalakított Szulejmán dzsámi és negyven deszkatetejű ház van…"
Lehetne hát vitát indítani templomrom avagy várrom? Nekem mindkettő.
Míg a magyart szolgálta templom volt, mikor a törököt akkor meg erősség.
Egyik sem volt kis idő s amúgy meg, akkor így változott a zavaros világ.
Visszakanyarodva a nem annyira távoli múltba, az a 2004-es esztendő lett Zsömi számára a fertőződés éve. Megcsapta a túrázás, a kővilág szele. Annyi várban s várromban járt úgy fél esztendő alatt, hogy joggal hihette kövekből áll a világ egyik része. Szebbik része? Ha várromhoz, vagy sziklákkal tarkított hegyes terepre visszük egyből felvillanyozódik, lelkes lesz, fáradhatatlan s csak menne, menne, menne ...
Olyan túráinkon úgy látom rajta, a világ szebbik része számára. Egyik szebbik része. Korát elfeledi, lepipál bennünket fáradhatatlanságával s ami a lényeg, szemmel láthatóan boldog!