Balaton, nagyjából félúton a komppal Szántód és Tihany közt, úton Paloznakra.
Paloznakra tartottunk, a családi találkozóra.
Kivételesen nem aszfaltnak becézett hepehupán körbe, hanem ezen a szakaszon a hullámok hátán. Gyanítom, ez a vízi út még viharban sem annyira hullámos mint a 67-es egyes szakaszai.
Némely szakaszain már abszolúte hepehupás. Az olyan, hogy két hepe után jön egy hupa! De semmi vész! Már készül az új. Az elkerülő! Hurrá!
Bennem nem akkora ugyan a hurráoptimizmus mint néhány somogyiban, kik fellelkesülnek pár lapátos ember láttán. Engem sajnos, kissé visszafog a pezsgőnyitásos hangulattól a terjedő hír, nem oda 67-es! Készül, persze hogy készül, csak megint nem akkorra lesz kész mint ahogy beharangozták. Majd! Készül mint a Luca széke! No de sebaj, hisz ha kész lesz, akkor úgy is ülve autókázunk rajta mint ahogy a Luca székét is üldögélésre barkácsolták eleink. A navigációs készülékem Andrea névre hallgat, a kocsim Lia az utat majd elkeresztelem Lucának. Pláne ha még zenél is! Megyünk majd Melivel Lucán, Liával és Andi vezényletével, nekem lesz a legjobb sorom kerek e Somogy országban, hisz körülrajonganak a nők! Kicsit borúlátó vagyok a tekintetben, hogy addigra vajon mekkora mértékben terjed el a fejem fehéredése? Szakállt nem merek addig ereszteni míg teljesen elkészül ez az elkerülőnek becézett gyorsforgalmi, mert attól félek, hogy a százszázalékos elkészülésekor már rálépnék a szakállamra és orra esvén megfejelném Lucát! Nőt bántani meg ugye ...
Nos eme kis kitérő után inkább nézegessétek a szép fotókat! Zsömi most kompozott életében először. Bár nem is biztos! Lehet, már utazott a váci kompon? Vagy csak akartunk? Majd utánanézek. Az biztos, vitorlással már szelte a habokat, de komppal még nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése