Megint csak egy templomlépcsőnél. Megint csak nem kéregettünk, hanem szerettük volna a templomot megtekinteni. Szerettük volna. Mert mint általában majd mindenütt, isten háza ott sem volt szabadon látogatható. Nem felróttam, értem az okokat!
Általában úgy vannak a szent helyeink, hogy egy előtér nyitott ahonnét azért betekintés nyílik a templom belsejére.S bár mert rendszerint nincs ott más, ezért senki nem akadályozhatná meg, mindamellett Zsömit az előtérbe sem viszem be. Tiszteletben tartjuk! Ezt a tiszteletet és tiltást azonban Zsömi nem nagyon érti. "Sasol" befelé erősen, bemenne, hajtja a kíváncsiság és nem érti, ő miért nem?
Persze, hogy nem érti!
Hisz nagy többségében ahová elvisszük magunkkal, ott jöhet-mehet ő is kedvére és szemlélődhet kedve szerint. Nyugodt vagyok vele. Rengeteg helyen megfordult velünk a 15 éve alatt, várakban, múzeumokba, kastélyokban, vendéglátó helyeken, sok másutt, de ő nem egy nyomot hagyó fajta. Nem tesz ilyen helyekre fajtársai által "olvasható vonalkódokat". Érdekes, mert ezt sem kellett neki tiltani, tanítani, tudja ösztönösen!
Inkább kultúrlénynek nevezhető, mint azon kétlábúak akik az erkélyem alatt lehugyozzák a falat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése