Sem a kaszói kalandok, hosszú séta, sem pedig a hosszú út és a kutya meleg nem tudta Zsömit egy kicsit lefékezni. Be volt indulva, felpörgött!
Annyira örült a kirándulásnak, hogy szinte már kezelhetetlenné kezdett válni. Annyira ment, annyira szertelenné vált, hogy néha úgy kellett visszafogni.
Már persze amikor sikerült visszafogni!
Odaértünk délutánra, átvettük a szállást, kipakoltunk, belaktuk, belaktunk, majd elindultunk körbesétálni a Vadása-tavat.
Ez aztán piszkosul bejött az öregúrnak. Erdő, tó vízzel, tavat tápláló hűs patakocska, hát az maga a paradicsom!A patakocskánál Zsömi teljesen kifordult öregkori nyugalmából. Szertelen rohangászásba fogott, közben több alkalommal belegázolt a patakba. Futott, szökdécselt, ivott, lubickolt. Majd egy merész szökkenéssel fel akart ugrani a patakon átívelő fahídra. Naná, hogy elvétette. A szem sem a régi ugye, a rugók sem, hát elmérte szegény. Hanyatt zuhant vissza a patakmederbe!
Mit mondjak? Úgy nézett ki, mint egy szeleburdi vadmalac a dagonya után.
Csurom egy víz, és a vizes bundába ragadt iszap, levelek és ágdarabkák tömkelege.
Keresni kellett egy tisztább helyet a rendbehozatalára. Szerencsénkre akadt egy kavicsos mederrész ahol lehetett csutakolni őkelmét. Eltartott egy jó ideig! Közben rájöttem, a patak vize nem hűs, hanem roppant hideg!
Akár a mélyről jövő karsztvizek. Amúgy, olyan tiszta is volt. Zsömi meg csak majdnem olyan. De tiszta lett.
Kétszer fürdőzött, kényszerfürdőzött. Ennek ellenére nem vette zokon és a kedvét sem szegte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése