Együtt fogtuk

Néha nem csak eljártunk a vízhez horgászni, de még halat is fogtunk. Van ilyen is! Mi olyan horgászok vagyunk Zsömivel, hogy nem csak fogni szeretünk (oszt mehet vissza), de meg is esszük a halat. Zsömi csak megeszi, én meg is készítem ha kell.
Zsömi a mai napig nagyon szeret velem eljárni a vízhez, jó levegő, pihenés s ha fogás van azt mindig végig szurkolja. Leginkább mikor a hal már látható, a víz felső rétegében mozog, fröcsköl, forog, küzd. Ez roppant mód érdekes s érdekli is őkelmét. Ha kint a hal megszűnik az érdeklődés. Mostanság már feléjük sem szagol, tudja nem az ő világa a halak illata. Nyersen Zsömi húsfélét nem fogyaszt így esze ágában nincs hozzányúlni a zsákmányhoz. Láttam már a parton olyan pecást akinek a kutyája a még eleven keszegnek nekiült, szétkapta s  felfalta.
Ezeket a szép halacskákat együtt fogtuk, de a közös fotóra csak odahaza volt alkalom.
Minőségében nem a legjobb fotó lett, de amúgy meg elmegy, beszédes.
Jópofa rajta, beszédes tekintetű, az én, érdeklődő kis vándor társam. Jó peca volt, jó fogás volt!
Huhh! Hogy azóta már, mennyi halat fogtunk, s hány órát töltöttünk együtt a víz mellet, vagy rajta csónakban? Számolatlan. Nehéz is lenne összeszámolni, de az bizonyos, nem keveset. Nem keveset s remélem még sokat!