Zsömi és Sanyi

Kapcsolatuk egészen érdekessé alakult. Számomra legalább is. Sanyi jelenléte válthatta ki Zsömiben a tudatot, hogy a madarakat szeretni kell. Eleinte még nagyon izgatott lett mikor Sanyi lekerült a földre. Szabályosan remegett olyankor. Volt idő, mikor még Sanyi kijött néha a kalitkából s lenyomott pár tiszteletkört. Évek óta már, hogy nem hajlandó kijönni. Írtam már erről, de elismétlem mert feledésbe merülhetett. Akkor sem jön ki, ha napokra nyitva hagyom kalitkáját.

Persze amikor még kijárt, akkor Zsömi azt hitte ebből játék lesz. Nem lett. Részint mert Sanyi magasabban járt, ha meg leszállt a padlóra akkor Zsömit eltiltottam. Gyorsan megtanulta, a madár tabu, de szeretjük s maradt mint érdekesség, no és maradt benne a kíváncsiság. Ezért jött minden egyes alkalommal ha Sanyi lakrésze takarításra került. Jön manapság is.
A kutya ugyebár az orrával is lát. Szimatolgatott is rendesen. Sanyi meg sokáig csak nézegette, mígnem benne is győzedelmeskedett a kíváncsiság s lemászott az ülőrúdról. Kezdetét vette egy érdekes barátság.

Mikor először láttam majd frászt kaptam tőlük. Szólni nem mertem, nehogy baj legyen a dolog vége. Zsömi épp az orrával vizsgálgatta a kalitka rácsát és a lefelé mászó Sanyit, mikor is ....
Mikor is Sanyi megállt, kitátotta a csőrét s ráfogott Zsömi heftijére. S nem csípte meg! Zsömi meg nem rántotta el! Sanyi szép finoman nyúlt oda, majd kidugta a nyelvét s megnyalta Zsömi orrát. Valamelyik év katalógusában biztosan lesz olyan kép is. Ha rábukkanok megmutatom.
Engem meg azért kerülgetett a frász, mert csípett már meg Sanyi, így ismerem a csőre erejét s a kutya orra ugye az meg egy kényes szerv.
S ez, a talán bensőségesnek is mondható kapcsolat megmaradt. Sanyi lakrésze takarításakor Zsömi rohanvást jön, Sanyi lemászik és rendszerint lenyom egy puszit utána meg csak úgy elvannak.
Míg a vörös haver elheverészik a rács mellett addig ő sárgasága ott totyorog mellette és eszébe nem jutna rikácsolni.