Leírás

A hűséges társ, kísérő, barát, az igaz Vándor ... Élete, történetei, kalandjai. Egy igaz élet igazi történetekkel, igazi kalandozásokkal. Ő Zsömi, az Igaz Vándor!

Kérés

A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is. Elviheted ha kell, nem bánom, de ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való! Köszönettel: MJ

Keresés

"Inkább azt mondom el, hogyan élt." (Az utolsó szamuráj. 2003)

2016. január 3., vasárnap

Vízparti barangolás

Deseda. 2005.12.18.
Téli pergető peca. Jó kis barangolás a parton. A fotókon látottak alapján azt mondom, a Répási öbölig húzódó hosszú spiccet pergettük. Remek hely.

Zsömi imádta az efféle túrákat is. Olyannyira nem zavarta még a hideg sem, hogy volt eset rá nem egyszer amikor úgy kellett a pár fokos vízből kiparancsolni. Úszni ugyan nem akart, de belegyalogolt mellig.

Nem nagyon féltettem a megfázástól, mert lefutotta. Imád rohangászni a zizegő avarban, Sőt! Nem csak rohangászni, hanem hemperegni is. Hamar beletanult a parti pergető horgászatba. Mikor elunta a rohangászást, feltérképezte a szűkebb helyet, beült mellém a partra s figyelte hová esik be a műcsali. Ha azt látta, a kivontatás után újabb dobásra emelem a pálcát akkor maradt a fenekén, de ha azt látta bothoz akasztom a műhalat már nyargalt is.

Úgy szaladt a víz mentén hogy repültek mögötte a száraz levelek. Porzott a hó, már ha volt. De csak a következő beállásig futott. Ott bevárt, addig feltérképezte a helyet. Nemigen fegyelmeztem, mert soha nem vettem észre hogy bármit is megpróbált volna felenni, az év ezen szakaszaiban már kevesen járják a partokat, ha pedig a következő horgászhely túl messze volt akkor megállt látótávolságban.
Nem tudom honnét vette a szokást mert én ilyesmire nem tanítottam, de igen ritkán vesztett szem elől. Észrevettem hogy meg-megáll és visszatekint.
Ha ilyenkor megálltam akkor nem nyargalt tovább, ha megfordultam akkor azonnal visszajött. Egyszóval. Szemmel tartott!

Besötétedett. Ez sem volt oly ritka, nemegyszer megesett velünk, hogy lebukott a nap a domb mögé s olyankor gyorsan jön elő a sötétség az erdőből.
Onnét a sötétség jött, a víz felől pedig a hideg. Ahogy mélyül a sötét, úgy süllyed a higany szála. Ha pedig még a szél is megtámogatja az ellenfeleket, akkor nagyon ideje van a vissza útnak. Még egy kölcsönös köszönöm, esetleg egy hempergőzés a vastag levélágyon belefér, de aztán tipli!
A hideg, a fagy, a hó, a jég, a szél az mind mind a harcos barátja, mert hátráltatja az ellenfelet. Ez biztosan így lehet mert a képen nem látok ellenfelet. Egyet sem. Nem fogtunk halat.

6 megjegyzés:

  1. Tetszik ez a visszaemlékezéses blog Zsömivel. Így újra át lehet élni a régi történeteket. Én itt és most kívánok boldog új évet Neked és szeretteidnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Nagyon szépen köszönjük! :)

      Törlés
  2. Visszaemlékezés? Értem. Erre nem tudok mit írni, amúgy kérdeztem volna: mit fogtatok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Leginkább semmit nem fogtunk. Abban nincs hiba! A semmi 2005-ben is és a múlt hónapban is megvolt. Én nem akasztottam halat ez viszont már kiakaszt. :)

      Törlés
  3. Most ugrott elő az egész bejegyzés és olvastam, hogy nem fogtál halat.
    Most hány állatod van?
    Jó ötlet, hogy az én blogomon válaszolsz, kérlek most is tedd ezt. Köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most? Nekünk ugye Zsömi és Sanyi papagáj. Joe fiaméknál van Bundás a nem kis kutya -majd bemutatkozik ha időben odaér a visszaemlékezés- és van cicájuk is. Pöti leányoméknál él Beni a tengerimalac.

      Törlés