Fogjuk rá, hogy kész. Harmadik fázis vége. Körbeértem a palánkkal kívül is, belül is. Helyén van az összes rögzítőcsavar. Ma pedig bekerültek az ülőpadok és a lábrácsok. Persze nem csak úgy, voltak kisebb bökkenők. Úgy is mondhatom, helyenként szívtam mint a torkos borz! De vegyük sorjában. Ma már nem voltak kemény melók, csak időrablók. Sok olyan, amelyik eszi az időt. Mit eszi, zabálja!
Tán már említettem, vastagabb, erősebb anyagokat használtam a körpalánkon kívül is, belül is. Vagy negyven átmenő csavar fogja össze a külső és a belső fakeretet, köztük a csónaktest éle. Ezeket a csavarokat ugye kellő nyomatékkal kell meghúzni, hogy összeszorítsa az anyagokat, majd a feleslegesen kilógó menetes szárakat vissza kell nyesni flexel és sorjátlanítani sem árt. Pepecs meló, de muszáj!Ezután elkészítettem az evezővilla tartókat. Olyan keményfa ágyba süllyesztettem be őket mint amilyenek a faron vannak, csak persze ne íveltek. Rögzítettem a tartóelemekben a villatartókat, majd az egészet felcsavaroztam a palánkra. Masszívnak tűnik! Majd jött az orr beülő. Naná, hogy szabni kellett! A vastagabb keretfa miatt nem passzolt a helyére. Vágás, csiszolás, pácolás. Eszi az időt. Meg is kellett ütköztetni, mert a helyén nem csúszhat el, de kivehető kell legyen. Nem csúszhat el, mert ha elugrik az ember talpa alól belépéskor akkor nagyot lehet zakózni. Ezután jött az első lábrács amit viszont szélesíteni kellett. Merevítőléc került bele ami egyben tartja a perem deszkáit is és egyben billenésgátló is. Méricskélés, szabás, pácolás, csavarozás. Eszi az időt! Tán még nem mondtam de lazúrozás nélkül fa nem került be. Még beépítés előtt, összecsavarozás előtt megkapja a pácot, hogy mindenütt érje. Majd jött a középső pad. Persze ez sem fért be a vastagabb palánk miatt. Mérés, vágás, csiszolás, pácolás. Minekutána pontos lett a méret rögzítettem a belső palánkhoz, ezzel fogtam meg a két hosszú oldalt, hogy ne tudjon vetemedni, törni.
Főleg a szárazföldi átborításkor. Ez az egyetlen fa cucc, a körpalánk mellett, ami csavarkötéses s emiatt nem kivehető. Rátértem a hátsó padra, előre borítékoltam, nem fér be. Nem is. Szerencsére viszonylag keveset kellett belőle elvenni. Flexcsiszolóval leszedtem a felesleget. Mérés, az új ív berajzolása, csiszolás, pácolás. Eszi az időt. Ezek együtt meg is ették! A hátsó s egyben a legnagyobb lábrácsozat már nem készült el teljesen. Az eddig egyben volt, de egyben dög nehéz amikor vizes s emiatt nehéz volt mozgatni s alóla kimerni az esővizet. Ezért hát középütt kettévágtam, leszabtam hozzá a pótdeszkákat, merthogy eddig túl nagy volt a rácsozatban a hézag. Zsömi nem kedvelte, mert befért a lába a deszkák közt. Most majd jó lesz. Elkészült, már csak a pácolása és a csavarkötések vannak vissza. Összepakolni már fejlámpa kellett, a fotózáshoz meg vaku. Zsömi lehetett az első aki ült a felújított csónakban.
A kis "Hajóskapitány" a hídon. 2010, március 18-án avanzsált mint kapitány, s hát egy kapitány az a szárazdokkban is kapitány! Ha el nem feledem addig, no meg az időjárás is kegyes lesz, akkor e hó 18-án rendezünk egy jubileumi túrát. Maradt hát a negyedik fázis az ellenőrzések, csinosítgatások. Például a kikötőszámot is fel kell festeni, kívülre is mindkét oldalon. Ez a szabály!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése