Egy pillanatkép Zsömiről.
Egy Zsömi pofika. Pöti készítette róla telefonnal, az elmúlt hétvégén.
Vagy szombaton, vagy vasárnap? Mindegy is. Zsömi eldobta magát és várta a babusgatást. Megkapta. Mi meg megkaptuk ezt a pillanatot, ezt a jellegzetes Zsömis pofát, ahogy hanyatt fekvésből szemez a kamerával és az igazi gazdival.
Hej! Mikor Pötiék megjöttek! Akkora öröme volt, mint rég nem.
Úgy ugrált fel rá, mintha csak ma született volna, nem pedig 14 évvel ezelőtt.
Néha úgy tud tenni, mint aki megfiatalodik. Néha meg pont ellenkezőleg. Azért nyomják már az évek.
Lassult. Gyengült a hallása. Gyengült a látása. Nehezen viseli már a hőséget. Könnyebben fárad. Sokat alszik.
Kevesebbet eszik. Bújósabb lett. Több babusgatást kér, vagy csak egyszerűen több jelenlétet, nem akar egyedül lenni.
Néha úgy néz ki, mintha bambulna. Mintha elgondolkodna. Mint aki a múltba réved.
Pont mint mi. Pont mint mi emberek, ha már nyomnak az évek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése