Bejegyzés a MJ - Vándor blogról
Na jó! Nem nádi. Sásos. Na jó! Nem farkas. Zsömi. Meg aztán nem lehet nádi farkas, mert nem toportyán, pláne nem féreg, viszont arany ámbár nem sakál.
A képek az arborétum partján készültek, onnét sétált bele a tóba, a végeken.
Nem messze a hattyúvártól. Majd azt is megmutatom. Ott van ám a második fotón is, csak erősen kell keresni. Jön a sásban. Ugye mondtam! Ott jön!
A helyzet az, hűsölni állt be a vízbe. A séta alatt nem először és nem is utoljára. Körbesétáltunk az arborétumban s Zsömi elkészült az erejével.
Kicsivel később, mikor az Aszalói-ágban leparkoltam, hogy besétálunk a madárlesig is, kétségbeesetten nézett rám. Láttam a könyörgést a szemében. Roppant mód boldog volt, hogy megértettem és visszaülhetett a kocsiba. Beautóztam hát vele a madárlesig. Idén betölti a 14-et. Megöregedett. Eljött hát a kímélet ideje. Vége a nagy és kimerítő gyalogos kirándulásoknak, vége a közös vártúráknak hacsak nem lehet a falak közelébe autózni. Pláne ha hőséggel párosulna az út. Vége a hőségbe menő csónaktúráknak. Eljött az idő, hogy első a fizikai kímélés, az egészsége megóvása. Egész életében példásan alkalmazkodott hozzánk! Rajtunk a sor alkalmazkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése