Egyet elvesz, egyet visszaadok

2019.09.29. Deseda

Bár nagyon fújt  a szél azért úgy döntöttem kimegyünk. Keresek egy szélvédett zugot valahol, egy olyat ahová odasüt a nap s lehet melegedni. Ketten mentünk. Pöti átment Szabolcs után a szülőkhöz, Meli pedig főzőcskézett.
Ha már kint voltunk bedobtam a fenékkészségeket is. Kikapcsoltam a fékeket és hagytam a francba. Zsömire figyeltem.

Önként nem, majd ha kényszerít ...

2018.09.29.

Édesdeden szunyókál, pihen. Nyugodt, egyenletes légzéssel. Ha mozgást észlel maga körül akkor feltekint, szemlél, érdeklődő, majd ha tudatosult benne ami történt akkor visszapihen.

Mindezeket azért említem fel, mert előzményei voltak. Riasztó előzményei.
Mint említettem, tegnap nem tudtam vele kimenni, délután a negyven éves

Százszor járt úton

2018.09.27. Deseda tározó
Somogyaszaló felőli ág. A "végek".

Most mondjátok meg! Hát nem egy boldogságot sugárzó pofika? Hát nem egy boldogságtól sugárzó tekintet?

Amíg van napsütés ...

2018.09.26. Deseda tározó
no és a mai nap, addig míg írok

Olyan békésen, nyugodtan szunyókál, s olyan egyenletesen, szépen veszi a levegőt, hogy nagyon nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant.

Az utolsó felvonás kezdődik

2018.09.26. Kaposvár

A halál az osztó, és neki is 21-e van.
Megkaptuk az eredményt, pontosabban telefonon hívott fel Zsömi orvosa, s hát az eredményei romlottak. Rosszabbak most, mint a három héttel ezelőttiek.
Orvosilag már nincs mit tenni érte. Orvosilag!

Bearanyozta a napunk!

Ma, 2018.09.25-e van

Ezek a fotók, amiből összeállt ez a kis kollázs, 2004.06.27-én készültek-
A fiatal Zsömi. Kilenc hónaposan.
Az első fotó itthon készült, próbált nekem segíteni az újságolvasásban.
A másik két fotó a Desedán. Hol is máshol?

21! Az osztó nyer, vagy új játszma?

Ma, 2018.09.24-e van.

Ez a fotó 2004.06.25-én 08.20.32-kor készült.
Talán nem a legjobb felvétel róla, de talán az első fotó.
Talán! Vagy csak nem találtam rá korábbira.
Ha így van, akkor egyenlőre ez, mert rá fogok akadni.

Kizökkentés, töltekezés

2018.09.23. Deseda

Ha nem is látszik rajta, azért a sok belediktált kaja és a támogató gyógyszerek azért egy kicsit látszanak.
S mert idehaza nagyon inaktív, úgy döntöttünk megpróbáljuk kibillenteni a tunyaságból, egyhangúságból.
Szerintünk sikerült.

Gyógyító szieszta

Remélem legalább is. Azt ugyan nehéz minden körülményre terjedően állítani amit a szieszta szó takar, mármint hogy déli pihenő a nap legmelegebb szakában.A déli mondjuk kicsit kicsúszott s ebéd utáninak mondanám, Zsömi ebédje utáninak, a nap legmelegebb szaka meg azért nem stimmel, mert ideért a hidegfront.
Merem állítani, és tanúsíthatom is, hogy reggel ötkor melegebb volt a szabadban, mint délután kettőkor.

Rés a halál pajzsán (?)

Tegnap azt a kérdést tettem fel, leginkább magamnak, mit tehetnék a halál ellen?
Arra jutottam semmit. ... De talán lelassíthatom.
Természetesen csak addig amíg ésszerű. Amíg van esély.
Többen kérdezték már, miért nem engedem el. Miért nem ...
Már mondtam. De persze nem juthatott el mindenkihez, ahogy ez sem.
De azért megerősítem. Egyszer már elengedtem. Elengedtük.

Mit tehetek a halál ellen?

Ezeket a képkockákat Pöti készítette még 2018.09.18-án

A mai napon már nem fényképeztem Zsömit.
Nincs miért. Nincs semmi pozitív változás, nincs semmi fejlődés. Igyekszem minél kevesebbet zaklatni. Hagyom pihenni és sokat pihen. Szinte az egész éjszakát átaludta és szinte az egész mai napot.

Mint mi emberek ..

Ő is úgy fogy el, szép lassan, napról napra, hétről hétre mint mi emberek.
Velünk töltötte az egész életét, és ahogy elnézem, mint ahogy mi emberek szeretnénk, úgy is megy majd el.
Lassan fogyva mint a gyertyaláng, néha fellobbanva, majd tovább fogyva.

Nem hajlandó önállóan enni!

2018.09.18.

Zsömi nem hajlandó önállóan enni. Még mindig nem értem az okát. Legfeljebb sejtem. Vannak sejtéseim, de ... Még át kell gondolnom. Tegnap vendégségbe mentünk este. Estére kelve rendre kicsit "megtáltosodik", így aztán szépen besorakozott, jelezvén ő is akar jönni. Szabolcs szüleit már ismeri, sokszor volt náluk. Ott mintha kicsit kicserélődött volna.

Az édes otthon

2018.09.17.

Nos, azt kell mondjam, már megint nem minden kerek. Számítottam is én arra, hogy tán már soha nem lesz az a kerek igazán kerek, legfeljebb annyira mint egy rögbi labda. Tegnapelőtt ugye megtört a jég, s Zsömi evett egyedül, önszántából. Sőt, már kért is.
Sajnos ez hamar elmúlt, s ha még nem is fagyott vissza, de nem reped tovább.
Tegnap már nem kért, nem evett önállóan. Etetni kellett. Ma is.

Délben megtört a jég!

2018.09.15.

Betegsége súlyosbodása és egyúttal kiderülése óta ez volt az első olyan nap amikor azt mondhatom ez már "kerek"! Szinte semmi fennakadás nem volt.
Zsömi jól viselte az éjszakát. Átaludta. Azt tudni kell, mindig is mellettem aludt, az ágyam mellett, de mióta fent vagyunk Budapesten és itt kezeljük, azóta én egy vendégmatracon fekszek le, mellettem karnyújtásnyira Zsömi és ahányszor felébredek ellenőrzöm.

Én vagyok az oka!

A tegnapi nap után, és a tegnapi nap eseményei apropóján adott cím után, a maira adhattam volna akár azt is: Éjszakai frász!
Hosszú volt a tegnapi nap, túl nagy a segíteni akarás, és emiatt túl hosszú lett az éjszaka is.
A napközbeni négyszeri etetéssel, és ráadásul délben kézből is vett el ételt, túlterheltük a pocakját. Elsősorban én! Meli mama és Pöti mondták, az estit már ne diktáljam bele az egészet, csak annyit, hogy bemenjenek a gyógyszerei. De mert nem fejtett ki a szokásosnál nagyobb ellenkezést, hát belediktáltam. El is csapta a hasát.

Kora reggeli frász

2018.09.13.

Reggel rám hozta a frászt. Szerencsére -utóbb derült ki, hogy szerencsére- korán megébredtem. Zsömi rögtön észrevette, hogy már nem alszok s mereven nézett rám. Simogatni kezdtem a fejecskéjét s éreztem remeg. Úgy öltöztem fel, mint anno riadókor. Hátha hosszú az út neki a nyolcadikról lefelé, még ha lifttel is.

Minden nap egy kicsiny lépés

2018.09.12.

Nagyon nagy változásról nem tudok beszámolni. Tényleg csak kis lépésekben halad Zsömi. Mint például a mai nap reggele.

A kevesebb a több!

2018.09.11.
Most pont úgy vagyok, úgy érzem, hogy nagyon igaz mondás: -a kevesebb néha több! Bizony, nekem a mai kevés, több mint ha nagy változásról számolhatnék be. A tegnapi naphoz képest, nagy durranásról nem számolhatok be, de a kis lépéseivel Zsömi bizony halad.

Áttörés?

2018.09.10. Budapest
Vajon ez már az áttörés lesz?
Már lassan csak csendben merek reménykedni és nem merek elkiabálni semmit. Hihetetlen, hogy egy éjszaka is mekkorát tud fordulni a dolog s az még hihetetlenebb, hogy egy nap alatt mekkorát! Nagyot!

A csodára gyúrunk

2013.augusztus 16-án, nem sokkal Zsömi tizedik születésnapja előtt, összeállítottam egy képsorozatot "Azok a szemek" címmel.
Zsömi az alsó kis kockán látható fotóval került a képsorba.
(Az itt látható képek külön-külön is megtekinthetők sok más fotó mellett a "Zsömike" című képalbumban.)
A tegnap megcsillanó fénysugár hamar elhalványult.

Megcsillant egy fénysugár

Sziasztok!
Mert megcsillant egy kis fénysugár, hát feljöttem az Igazi Gazdihoz Budapestre. Hosszú volt az út és kicsit fárasztó. Most pihenek. Keveset ettem, nem sokat, inkább pihenek.

Tegnap említettem, lesz még egy utunk és talán az lesz a csoda. Ettől az úttól vártam, hogy kirángatja a fásultságából. Talán teljesen sikerül, ha már eleget pihent.

A halál völgyében járunk

2013.09.07.
A Deseda tározó vízzel borított völgyében jártunk

2018.09.07.
Most pedig a halál völgyében járunk

Nem akarok túl sokat írni magamról, mert ez a blog nem rólam szól. De most kicsit igen. Zsömi az életéért harcol, s hát mi is küzdünk, s meg is szenvedjük lelkileg.
Ma az első csapás volt, amikor a Google emlékeztetett, hogy hat esztendővel

Kitartunk! ... A baj is!

2018.09.06.

Ugyan már miért menne valami zökkenőmentesen. Ugyan már miért ne törné meg a szárnyra kapó reményt egy kilőtt nyílvessző?
Zsömibe tegnap este is, és ma reggel is, sikerült beleerőltetni a vesekímélő konzervet az elírt gyógyszeradaggal.
A súlyához mérten egy evésre egy ilyen konzervet kellene bepuszilnia. Ez nyilván akkor igaz, ha önállóan eszik már a beteg.
Ő meg, egyenlőre nem hajlandó enni. Kíméletes "libatömés" zajlik napi kétszer.

Nem gond van, baj!

Ebben a helyzetben szokás úgy kezdeni, van egy jó hírem, meg egy rossz.
Hááát ... én most úgy érzem, hogy van egy "jó", meg egy rosszabb!

Legyengült (gond van)

2018.09.03.

Ma orvosnál kezdődött a napja. Remélem, csak gond van, nem pedig baj.
Pár napja már, hogy nem eszik rendesen, kedvetlen lett, lelassult. Azt hittem, csak a fülledt idő, és jön a front s ő amúgy frontérzékeny. No meg rettenetesen fél ha jön az ítéletidő. Akkor nem eszik, nem akar menni sehová, nem együttműködő.