no és a mai nap, addig míg írok
Olyan békésen, nyugodtan szunyókál, s olyan egyenletesen, szépen veszi a levegőt, hogy nagyon nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant.
Erzsébetnek írtam ma válaszként:
- Néha vannak csodák. Nagyon ritkán. Éltem én már át, hogy visszajött valaki a halál elől az utolsó pillanatban, pedig már az orvosok is lemondtak róla. Visszajött és még éveket élt. Nem is keveset. Ő volt nagyanyám. De mert már egy csodát megéltem, S mert ritka dolog nagyon, hát hinni nem merek benne, csak reménykedni. Remélni is csak óvatosan, halkan, nehogy elijesszem a csodát ha mégis a környéken keresgél. -
De jó is lenne! Nagyanyám 99 évet élt meg, Zsömi is még megismerhette, s hát ha megállna nálunk megint a csoda s nyomot hagyna, akkor Zsöminek az újabb számítások szerint is volna még pár éve a 99-ig.
De én azt hiszem, hogy rengeteg dolga akad e világon a csodának, túl sokan várnak rá, félek nem ér rá valakikhez több alkalommal is ellátogatni.Ha mégis, hát szívesen látjuk.
Azt sem akarom, hogy feleslegesen ámítsam magam, környezetem, így azt vélem jobb a valóság talaján állni. Néha jobb pesszimistának lenni, mert akkor az embert csak kellemes meglepetés érheti.
Ahogy mondtam is, innét kezdve nem csak harcolunk az idő ellen, de amennyire lehetséges az élményekért is. A kellemes, jó, szép, boldogító élményekért. Amíg csak lehet, amíg az idő és a Zsömi állapota engedi, addig kimozdulunk. Kimozdulunk, bár szűk a mozgástér. Szűk a mozgástér, ki tudja mennyit enged az időjárás, és mennyit az idő?
Így tettük ezt már tegnap délután is. Kerestünk egy helyet a parton ami napsütötte is, szélvédett is, nyugalmas is. Már ez sem egyszerű feladat a Desedán. A lelkének használ!Én mondom használ! De talán a felvételekből is látszik kicsit. Nagy élvezettel gyűjtötte a nap melegét, járkált, szaglászott a fűben. Elsétált leellenőrizte a botokat is. Azok csak azért vannak bedobva, mert víznél vagyunk, meg mert így szokott lenni máskor is.
Kicsit levetkezett tegnap a fásultságából s egy keveset áthozott a mai napra is.
Figyelmes, élénk tekintetű, csak a mozgásában inaktív. No meg persze nem eszik önállóan. Idehaza nem. A Deseda után beugrottunk Józsi fiamékhoz is, ahol a sok szeretet, no és Médi és Misi nyüzsgése, egészen felvillanyozta. Olyannyira, hogy mikor vacsorához ültünk, egyszer csak megjelent és kért a szeme. De nem csak kért, el is fogadta. Megevett egy szelet májas kenyeret kézből, saját elhatározásából.
Hülye egy gondolatom támadt. Megtette ezt Budapesten is egyszer Pötiéknél. Megtette ezt Bajás barátunkkal is. Most meg Somogyaszalóban Józsiékkal. Mint aki el akar költeni a szeretteivel egy utolsó vacsorát. De hát ez így, biztosan marhaság! Az lehet inkább, mert kizökkent a szellemi tunyaságából, kissé megélénkült, mindjárt lett hatása is. Tartok tőle, nincs már ezeknek a felvillanásoknak nagy jelentősége. Szép, pillanatok, szép megvillanások.
Ma is megyünk ebéd után. Gyönyörű az idő, rá kell startolni addig míg ilyen. meg míg Zsömi is legalább ilyen. Holnap nem tudom miként lesz? Nekem kettőtől negyvenéves osztálytalálkozóm lesz, meg szép idő. Két helyen nehéz egyszerre lenni. Megpróbálom esetleg déltől egy órácskára valahová. A mai napról majd holnap mesélek, a holnapiról meg majd rákövetkező nap. Most így alakult.
Nem akartam tegnap másodjára is bejelentkezni. Így is, sokan szentelnek nekünk hosszú ideje figyelmet.
Örök hálám érte és a támogatástokért is!
Nagyon szeretem az írásaidat, nagy fájdalmam, hogy most az írod amit írsz, sosem láttam Zsömit, de nagyon megszerettem. Azt hiszem jól gondolod, igen Zsömi a maga módján mindenkitől elbúcsúzott, ahogy írod - szeretteivel ahol jártatok - megette az utolsó vacsorát. Tőletek is el fog köszönni, mindenkihez odamegy majd, ha nem tud akkor a szemével köszön el, és annyi bölcsesség, annyi szeretet, annyi emberi lesz a tekintetében.... Butaságokat írok, vigasztalni kellene, írni igen jön a csoda, de ha mégsem akkora fájdalom szakad rátok, amit most elképzelni sem tudsz. Igen tudom, hogy tudod, hogy mennyire fog hiányozni, tudod, hogy megsiratod, tudod, hogy még egy Zsömi az Igaz Vándor nem lesz soha többé, de ez semmi ahhoz képest amit akkor érzel, és én talán azért írok butaságokat, hogy fájdalmatokat enyhítsem, hogy felkészítselek rá benneteket. Tudom, hogy nem kell, és hiába vagyunk gondolatban nagyon sokan Veletek ez az adott percben, órában, napban, hónapokban, években alig fog segíteni. Remélem ma is ki tudtátok használni a jó időt, kérlek simogasd meg Zsömi fejét a nevemben, adj neki az energiámból, sokan szeretünk Zsömikém!!
VálaszTörlésDehogy írsz butaságot! Dehogy! Értelek én! Értelek és nagyon köszönöm! Köszönöm szavaid, köszönöm a támogatást és köszönöm a szeretetet! Most adtam át Zsöminek s súgtam a fülébe, hogy ki küldi s ki küldi az energiát! Örök hálám fog kísérni!
Törlés