2018.09.27. Deseda tározóSomogyaszaló felőli ág. A "végek".
Most mondjátok meg! Hát nem egy boldogságot sugárzó pofika? Hát nem egy boldogságtól sugárzó tekintet?
A régi úton! Nekem ez a boldogság, ez a tekintet minden fáradtságot megér!
Elmesélem az utunk, kevesebb szóval, több képpel. Csodás volt az időjárás hozzá. Szikrázó napsütés, de már csak annyi erővel, hogy lehessen az egész úton a napos oldalon maradni, ne kelljen keresni az árnyékot. Szívhatta magába Zsömi az éltető meleget a D vitamint! No és a megszokott illatokat!
Az első animált képsoron közvetlen az indulás után, még a szűkületben, majd a Joker öbölben, háttérben néha felbukkan a kerékpárosok, túrázók, futók hídja.
A másodikon már az ág elején, az ág nyílt vízén.
Néha bent és néha a szélben. Ismert egy útvonal ez, fel a végekre. Tán százszor is megjártuk együtt!
De inkább többször.
Majd kikötöttünk. Egy olyan helyen, ahol máskor is szoktunk megállni egy rövid pihenőre, Zsöminek egy kis nyújtásra, sétára, dolga végzésére. Most is tette. És nagyon élvezte. Több olyan hely mellett is eljöttünk ahol az évek során már többször kikötöttünk, és láttam rajta, hogy várja. Felismerte a helyeket, mert kissé izgatott lett, figyelt. Felváltva a helyre, s rám. Egyértelmű volt a jelzés. Egyértelmű volt a boldogsága is, mikor végre meg is történt a megszokott megállás.
A negyedik, s most utolsó animált soron, már fent járunk a végeken, bent járunk a töklevelesben. Számos alkalommal jártunk arra fenn. Hol a hattyúk nyomában, hol pecázni, hol csak úgy. Akkor még nem volt ennyire összefüggő a vízitök.
Nem is mentünk fel az öreg fűzig, csak a Somogyaszaló önkormányzati kikötő fölötti öbölbe. Kezdett az árnyék is rácsúszni az ágra, és olyankor már zuhan a hőmérséklet. Nem akartam, hogy Zsömi fázzon. A visszaúton nem készült fotó, lejöttünk egyvégtében.
Elfáradt. De nem gondolnám, hogy ez a fáradtság ártalmára lett.
Úgy alszik mint a tej. S álmodik. Megint álmodik! ('18.09.27.23.30 körül) Ha álmodik, aprókat nyüsszög, kicsiny lába lépésre rándul. Hetek óta nem hallottam álmodni! Ha álmodik élményei voltak, ha élményei voltak akkor boldog!
Aludj hát kicsiny barátom! Aludj s álmodj szépeket! Én majd őrködök az álmod felett.
Szép megható történet. Erre mindig vissza fogsz emlékezni Józsi.
VálaszTörlésMost nem egy beteg kutyát látok, csak egy időset. Más a szeme, a mozdulatai, már amint a fotókból elképzelem, és tényleg: látszik rajta az öröm. Csodaszép kutyus, ezt már máskor is megállapítottam, de most még szebbé teszi az, hogy tudom min mentek keresztül. Csodás gazdi vagy Te, azt hiszem Zsömi kifogta a legjobbat, akit érdemelhetett.
VálaszTörlésMost külön boldogsága az, hogy érzi milyen nehezen megy, de mégis végigjárhatja Veled a jól ismert utakat. Leszögezhetjük, hogy ez egy igazán szép nap volt mindkettőtöknek, s meglehet Zsömi álmában újra járja, megfeledkezve gyengeségről, betegségről.
Most Veletek örülök, elég gyakran járok erre, ha nem jelzem, akkor is.
Mint mindig ölellek Titeket, féltő, szerető, barátsággal.
Ez így igaz! Azért is jó kimennünk. Néha megfeledkezek egy-egy pillanatra és én is csak azt látom. Neki meg boldogság! Nagyon köszönöm! Én azt hiszem hozzá fogható nemigen van. Az életemen átvonult kutyusok közt pedig biztosan nem volt. Én is úgy gondolom az álommal. Azóta, merthogy tegnap nem volt időnk kimenni -már igen nagyon nyomaszt- nem is hallottam álmodni. Most is szunyál s most sem. Tudom, hogy itt vagy. Ha nem is látom, de tudom. Mi pedig viszonozzuk a baráti ölelést! Örök hálával! :)
Törlés