Ezek a fotók, amiből összeállt ez a kis kollázs, 2004.06.27-én készültek-
A fiatal Zsömi. Kilenc hónaposan.
Az első fotó itthon készült, próbált nekem segíteni az újságolvasásban.
A másik két fotó a Desedán. Hol is máshol?
A nagy harci helyzet az, hogy még nincs meg a laboreredmény.
Vártuk délután az értesítést nagyon, de nem telefonált a doktornő.
Akkor hát, holnap lesz bizonyosság. Valamire lesz bizonyosság.
Mondhatnám azt, hogy a helyzet változatlan tegnap óta, de ez nem egészen van így. Van változás. Hogy jó? Vagy rossz? Nem igazán tudom.
Érdekes, de Zsömi éjszaka éberebb. Vagy nem is érdekes? Merthogy a nappali rész hosszabb s a nappalt azért zömében pihenéssel tölti, úgy tűnik éjszaka már nem tud annyit aludni. Éjfélkor letettem a lemenetelt követően, el is szundított. Éjjel kettőkor ránéztem ő meg már akkor nézett engem. Hajnali ötkor úgyszintén.
Ha ezt onnét közelítem meg, hogy ez valaha így volt, valaha észlelte azonnal ha felébredtem akkor jó! Mit jó! Kiváló! De azt hiszem ez nem a régi rend szerint van. Ez sajnos egy új.
A másik az, hogy még mindig nem hajlandó a neki felkínált menüt önállóan megenni. Pedig nem rossz! De tényleg nem! Megkóstoltam. Meli mama főzi neki, nekem bejönne. Neki meg valamiért nem.
Ráadásul, ma már, hevesebben küzdött a kaja ellen. Ha ezt onnét közelítem meg, hogy több energiája van, nagyobb ereje tiltakozni akkor jó! Csak úgy legyen!
Az viszont, hogy semmi súlygyarapodást nem tudok mérni az nem jó. Igaz fogyást sem, az meg viszont jó!
A legnagyobb meglepetést délután okozta nekünk. El kellett ugranunk egy rövid időre, s mikor hazaérve a lakásba léptünk, Zsömi ott állt a nappali közepén, úgy csóválta a farkát mint rég, s úgy rajongott körbe mindegyikőnket mint rég. Majd lekéredzkedett és odalent is mászkált. Ez tényleg csúcs volt!
Ja! Majd feledtem! Délelőtt is volt egy kisebb alakítása, amikor "vette az adást" és a porszívó hangjára kipattant a kosarából. Élénken, vidáman. De oszt nem fojtatta tovább a régi játékot. Nem baj. Talán majd egyszer.
Nekünk kell róla gondoskodni, s mégiscsak, megint ő aranyozta be a napunk!
Még sokszor aranyozza be a napjaitokat tiszta szívből kívánjuk......
VálaszTörlésDe jó is lenne! Köszönjük szépen! :)
TörlésHát sírás nélkül, legalábbis én,- aligha tudnám végigolvasni az írásaidat. Régi emlékek törnek fel bennem, a hol fenn, hol lenn érzése, ugyan úgy, mint most nálatok. Minden apró jelre figyelve, minden rezdülésnek különös jelentőséget tulajdonítva vár az ember, hogy egyszer talán, ha nem is minden a régi, de legalább olyan lesz, mint amikor egy idős ember már csak járókerettel közlekedik. Támogatással ugyan, de él, és mozog, s ha nagyon lassan is, de még ott van mellettünk.
VálaszTörlésAz enni nem akarás a legnagyobb baj. Evés, és ivás nélkül nincs élet. Sem embernél, sem állatnál. Ezt Te is tudod.
A szívem szakad meg értetek minden egyes nap, mert tudom mit éreztek. Ennél többet azonban már Ti sem tehettek. Ahogy ő még be tudja aranyozni a napjaitokat, úgy aranyozzátok be Ti is az övéit. És ezt időnként erején felül is meg akarja hálálni.
Ölellek Titeket!
Hát, sírás nélkül ritkán sikerül megírnom. Mától pedig, talán egyet sem az itt hátralévőkből. Sajnálom, hogy Neked is sebeket szaggatok fel. Éppen ezért még jobban értékelem, hogy itt vagy s rendszeresen enyhíted a mi fájdalmunk. Sajnos már kifogyott a tudomány is és talán többet tényleg nem tehetünk érte. Igen. Igazad van. Hacsak azt nem, hogy ahogy ő tegnap bearanyozta a napunkat, úgy megpróbáljuk neki bearanyozni minden egyes hátralévő napját. Azon leszünk! Baráti öleléssel köszönöm kedves Zsuzsanna!
Törlés