Arra jutottam semmit. ... De talán lelassíthatom.
Természetesen csak addig amíg ésszerű. Amíg van esély.
Többen kérdezték már, miért nem engedem el. Miért nem ...
Már mondtam. De persze nem juthatott el mindenkihez, ahogy ez sem.
De azért megerősítem. Egyszer már elengedtem. Elengedtük.
Elköszöntünk tőle, elbúcsúztunk s mondtam neki menjen, ha mennie kell, ha menni akar. Maradt!
Akkor úgy állt a helyzet, azt sem gondoltam volna, megéri még a reggelt. Átverekedte magát, majd jobban lett. Küzdött, segítettük és együtt harcolunk.
Én tudom, talán már ezt is mondtam, ezzel a betegségével a háborút elvesztettük, de csatákat még nyerhetünk! Zsuzsannának írtam ma, -ha rés nyílik a halál pajzsán, hát én oda mindig meg fogok próbálkozni beverni egy éket!
Meg fogunk próbálni beverni egy éket!
Sokszor láttam már rést a pajzsán. Meglehet sokszor csak a szemem káprázott, máskor tán nem ütöttünk elég nagyot az ékre, vagy betömte a rést, vagy kihúzta az éket a halál.
Ok. Addig is azzal van elfoglalva. Az is eredmény.
Azt is említettem már, hogy Zsömi -és ez minden kutyára értendő- sokkal több dolgot megért mint azt mi emberek gondolnánk. Amit meg nem ért meg azt megérzi. Sokszor a szememből kiolvassa amit akarok. Tizenöt éve ott van mindenütt ahol mi. Itt alszik, lélegzik az ágyunk mellett s olyan szinten szeret bennünket amire nincs fokozat!
Egész életében értünk élt. Ha csak a boltba ugrottunk át egy órácskára, úgy fogadott bennünket hazaérkezéskor, olyan örömmel, mintha csak aznap először találkoztunk volna. Családtag.
Ezért hát hogy esne az neki, ha én ítélem halálra, elviszem az orvoshoz azzal, hogy ő már nem jön élve onnét ki? Ez kizárt! Megérezné. Tudná. Csapjam be valahogy? Nem tudnám. Nem csak miatta nem, miattam sem. Nem mehet úgy át, hogy előtte csalódott abban, azokban akikért az egész életét, egész élete minden szeretetét, rajongását adta. Többet érdemel! Sokkal többet!
Ma reggel megint láttam egy rést a pajzson. Úgy pattant ki a kosarából a porszívó hangjára mint egy hónapja. Mindennapos közös játékunk volt ez. Én elindítottam a gépet. ő meg szaladt és gyorsan elette a szívó szörny elől a tápot. Persze most nem evett. Ahhoz már nem jutott erő. De végre láttam a szándékot!
De erőtlen még. Eddig, gyakorlatilag annyi ennivalót diktáltunk bele ami szinten tartotta a kondiját. Nem akartuk volna terhelni sem a gyomrát, sem a veséket. De most akkor emelni kell az adagot. Ha gyógyulni akar erősödnie kell és ki kll mászni a depresszióból. Márpedig amíg nincs ereje kicsit sétálgatni, amíg a főcsapása iránya a heverés és a szunya, addig egyre mélyebbre süllyed a depresszióban. Ma az egész napja ilyen hullámzó volt. Dél körül odalenn is csak elfeküdt a fűben és bámészkodott minden különösebb érdeklődés nélkül. Délután egyszer csak megint kipattant s nekivágott bejárni a lakást. Meglátjuk. Ha a hullámverés sűrűsödik akkor vagy kioltják egymást, vagy elnyelnek.
Ma beszámoltam az orvosának az eddigi történésekről és hétfőn megyünk vérvételre. Addig tán szed magába kis erőt, s ideje megtudni mit végzett az infúzió kúra. Mennyit változtak az értékek? Ha semmit akkor onnét s úgy kell számolni az időt. ha javultak akkor meg úgy kell számolni az idővel!
Meg akkor nem csak az idővel, hanem az esetleges további kezelésekkel is.
Tegnap este egyel előbbre írtam, de biztosan észrevetted. Nagyon várom az orvosi vizsgálat eredményét, bár csodát nem tett, de ha jó, akkor talán még tehet. Azt is számításba kell vennünk, hogy új neki a helyzet, hogy ő most beteg. Olyan dolgok történnek vele, amik azelőtt soha, legalábbis hosszútávon nem. Hogy többet egyen, éhes legyen, ahhoz többet kellene mozognia, de ha nem eszik, nem tud. És így zárul a kör. De hátha, s ha látsz rést a pajzson, akkor jöhet az ék, mindig a remény hal meg utoljára, és ez így van jól.
VálaszTörlésAz igazi kutyások tudják, a kutyák mindent értenek, néha azt mondjuk rájuk, csak beszélni nem tudnak, már mint emberi szavakkal, de még arra is képesek, hogy velünk is megértessék, amit ők akarnak. A nézésük pedig a szívünkig hatol.
Ha nincs fájdalma, akkor nem kell megválnod idő előtt tőle, de ha lenne, és akarnád, létezik fájdalomcsillapítás is. Bár ez a kutyák gyomrának nem valami barátságos megoldás. Jól van ez így együtt, ha másként nem lehet, hát hol fenn, hol lenn, s bármi is legyen a vége, mindketten megtettetek, amit tudtatok.
Továbbra is gondolatban veletek, ölellek Titeket barátsággal.
Észrevettem természetesen. Írtam is rá. Én is nagyon várom. Csodát nem is tud tenni, hisz az infúzió kúra legfeljebb ha beindítja a veséket, de általában csak részleges működéssel. De az is jó, utána kezelhetővé válik a dolog megfelelő étrenddel, ellátással. Olvastunk olyan kutyusról amelyik így kijutott a gödörből s még éveket élt. Igaz, az nem volt ennyire idős.
TörlésÉn most nagy reménnyel vagyok a hidegfronttal is. Sokszor segített az már betegeken. Reggel óta mintha kicsit figyelmesebb, aktívabb volna Zsömi is.
Az szinte biztos, zavarja az állapota. Mozogni szerintem azért nem mer, mert fél hogy a gyengesége miatt elesik. Ma reggel is járt így. Megrázta magát és a padlón kicsúsztak az első lábai. Jó kondiban tudta ellensúlyozni a csúszást. Néha olyan a mozgása, mintha megszédülne. Odalenn bátrabb, a fűben jobb. Kellene is valamennyit mozognia, mert a gyengeség, a nagy fogyás ha párosul a mozgásszegény életmóddal akkor még az a kevés megmaradt izomzata is sorvadni kezd. Meg kell találnunk az arany középutat. Kicsit mozogjon is, de ne többet mint amennyi hasznos, nehogy még levegyen róla. Van itt gond szép számmal! Ez így van, szerintem is, mindent megértenek. Kombinálnak is. Zsömi például, ha a túranadrágok között turkálok már feszülten figyelt, ha leakasztottam a falról a fényképezőgépet már pattant is ki a kosarából. Tegnap is észrevette, de már csak feszülten figyelt, nem pattant. Mikor hazaértem leültem mellé a padlóra, ő meg percekig szaglászta a nadrágom, kiolvasta, merre is jártam?
Nagyon szépen köszönjük, megtiszteltetés a baráti ölelés, a barátság s őszintén viszonozzuk!