A 35. napon (Az idő!)

Az ötödik hét vége. 2018.09.03-án voltunk először orvosnál a gyengesége miatt, onnét számítom az időt. Onnét, de valójában több, hisz előtte már néhány napja nem evett rendesen, gyengült és kedvetlen lett.
Irgalmatlanul hosszúnak tűnő napok!
Az idő azóta ólomlábakon jár és aggódásban, félelemben telik, de tele küzdelmekkel. Napi küzdelmekkel. Meg kell küzdeni minden egyes napon a következőért!

A betegsége legyőzhetetlen. De a jelek szerint lelassítható. A betegségével járó kísérő tünetek némelyike jobbítható. Minden valószínűség szerint, ezek a jobbítások, fékezik a diagnosztizált bajt. Az étvágytalanság, hogy nem akar enni, áthidalható. Etetjük.
Naponta háromszor. Válogatott, vesekímélő ételekkel, Meli állítja össze és főzi meg. Pépesítve. Annyira pépesítve mint a jobb krumplipüré állaga. Kanállal etetem.
Talán lassabb mint a fecskendő, de a kanál nem dugul el.
A másik kísérő baja a kedvetlenség.
Ezt sikerült eddig talán a legjobban kezelni. Mióta nem a négy fal fogja, hanem kijárunk a tóhoz, és élvezheti a természetet, a friss levegőt, a napsütést és ami a lényeg, érik ingerek, élmények, azóta visszatért az életkedve. Látszik a szemén és az akaraton.
A szeme élénk tekintetű lett ismét, figyelmes, és reagál egész nap az ingerekre, mozgásra.
Az akarat pedig abban nyilvánul meg, hogy a rettenetes mértékű fogyás, a nagyon gyenge fizikai állapota ellenére is mozdul. Felállni akar és fel is áll, menni akar és megy is. Néha keveset, néha többet.
A harmadik a vízfogyasztás.
Mivel étel kerül a szervezetébe, hát arra iszik is. A betegsége leírása szerint az elején többet iszik a beteg, utána kevesebbet. Zsömi biztosan nem jár a betegsége elején. Az eltelt idő alapján biztosan nem. A késleltetés miatt talán igen. De az biztos, még most is iszik vizet rendesen, rendszeresen és azt kell mondjam, tán kicsivel többet is mint egészséges korában. Kint a szabadban pedig úgy iszik mint ahogy szokott is. Rendszeresen és nem kell kínálni vele. Itthon hajlamos megfeledkezni róla, de a kínálásra rendszerint elfogadja és sokszor magától is eszébe jut. Kivétel az éjszaka. Az éjféli lemenetelt követően nem hajlandó inni. Nem fogadja el kínálásra sem. Nem akar reggelig lemenni, ezért inkább nem iszik. Hogy többször fogadja el a kínálást és többet igyon, ezért többször visszük le mint egészséges korában. A veséket öblíteni, a szervezetben felgyülemlő mérgeket hígítani folyadék kell! Folyadék és minőségi étel! Minőségi, ami nem mérgezi tovább. Ami vesekímélő.
Minden egyes adagja úgy készül, hogy kerül bele egy mokkáskanálnyi olíva olaj és napi kétszer, reggel és este, a vesetámogató gyógyszere a vitaminokkal illetve probiotikum, valamint egy csepp Máriatövismag olaj.
Az olíva a gyomorfal védelmére a Máriatövismag olaj pedig a méregtelenítéshez.
Ez utóbbi kettő Meli javaslatára került bele az étrendbe, és az eltelt idő azt sugallja, hogy használnak.
Utoljára hagytam a szájüreg kezelését, a fekélyeket.
Ezek megjelenése azt mondja, végstádiumba jutott a beteg. Kezeljük napi háromszor. Az étkezések után.
A tisztítással gyakorlatilag megtisztul a szájüreg, nem marad benne ételmaradék. Megtisztítjuk a fogakat, fogínyt, nyálkahártyát és kiemelten a felsebesedett részeket. A  Hyperol oldatos kezelés leszedte a gennyes tályogokat, tiszták a sebek és fertőtlenítettek minden étkezés után. Van már olyan sebe ami láthatóan gyógyul. Kisebb lett!
Ami szintén nagyon fontos, hogy a kezelések megkezdése óta nem jelentek meg újabbak! Ez biztató!
Mióta tiszták a sebei, nagyobb kedvvel eszik, bár magától még mindig nem hajlandó. Talán egyszer ..., talán nem.
Ami sajnos változatlan és eddig semmi eredményt nem tudunk felmutatni az a súlya. Irgalmatlan sok súlyt vesztett és most megragadt a 9,2-9,3 kg-nál. A 13-ból! Gyakorlatilag elvesztette a súlya egyharmadát! Vele az izomerőt. Nem is csoda, hogy nem nagy kedvvel mozog, és megfontol minden egyes lépést, mozdulatot. Valamit kellene kezdeni ezzel is. Jövő héten elkezdjük emelni az ételadagját. Csak kicsivel, majd megint kicsivel. Fokozatosan, lassan, óvatosan.
Az emésztése jó, nincs vesztenivaló!
Ami elmaradt az a hányás. Szerencsére! Vagy nem csak arra?
Én arra gondolok, hogy a végstádiumban a kezeletlen beteg a szájában lévő gennyes tályogok váladékát benyeli az üres gyomorba és akkor persze hogy hány! Zsömi nem nyelt, mert ki lett kezelve a szájából a genny és ha nyelt is valamennyit az elején, az egyrészt csekély mennyiség volt, másrészt meg nem üres gyomorra ment. Mostanra meg már nincs. Én így gondolom, de meglehet tévedek. Egyben viszont biztosan nem tévedek, ez az életminősége jelentős jobbítása! Mára már a sebek sem fájnak neki, mert a szeme sem rebbent az ecsetelés alatt. Megszűnt a rossz szájszaga, tiszta és szép rózsaszín a szájüreg a nyálkahártya. Persze! Tudom! Ez csak egy kísérő tünet felületi kezelése. Ettől még az eredő maradt! Azzal csak a természet csodája és esetleg a szervezete tud valamit is kezdeni.

Az viszont megint csak biztos, étel bevitele nélkül, ivóvíz nélkül, vesetámogató nélkül, probiotikum nélkül, a kezeletlen, gennyes szájüregi sebekkel, és amiatt rendszeres hányásokkal már rég nem élhetne!
Nem teszünk mi csodát! Nem is tehetünk, nem áll hatalmunkban. Mi csak annyit teszünk, hogy mert nem voltunk hajlandóak kimondani az ítéletet, nem voltunk képesek elaltatni, ezért amit lehet azt megtesszük a jó és szenvedésektől mentes életminősége meglétéhez. Mind testileg, mind lelkileg. És még él!
És a körülményekhez képest jól él. Ha nem így érezné, akkor "felmondaná" a kezeléseket és elmenne.
De most még küzd ő is. Újra küzd! Még maradni akar. Egyszer majd úgy lesz, felmondja a kezeléseket, feladja a harcot. Nem áltatom magam. Az idejét meg nem tudom, már nem is igen gondolok vele. Míg köztünk van szép élete lesz, szeretetben, békességben, gondoskodásban telik, és ami szintén fő, testi és lelki fájdalmaktól mentesen.
Cserébe csak azt remélem, szép, csendes, békés halála lesz. És nem magányos!

Még valami. Időt nyerni csak idő hozzáadásával lehet. Nem részletezhetem a ráfordított időt, mert nem mérem.
De az biztos, egész napos elfoglaltságot ad. Egész naposat, bár nem egyvégtében, hanem megszakításokkal.
Ezt sem nem panaszként, sem nem dicsekvésként tettem hozzá, hanem azért, hogy aki majd belevágni kényszerül
-ne adja egy kutyusnak és gazdinak se a sors-, tudja azt, ekkora a fa és ahhoz ekkora fejszét kell ragadnia!