Sok tekintetben szerencsés nap volt. Szerencsésen alakult az időjárás és ki tudtunk menni. Zsömi csintalankodott, mert bár megcsináltam a fekhelyét, többször is feltápászkodott onnét és beleheveredett a nagy fűbe. Míg jól tűzött a nap addig hagytam kicsit ha már annyira szereti.
Utána visszaparancsoltam, akkor meg addig helyezkedett, míg a fejét lerakta a fűbe. Ám legyen! Ez talán még belefér. Talán. Mert nagyon nem bírnám, ha a meggyengült szervezete, immunrendszere meg kelljen küzdjön még egy megfázással is. Kétlem, hogy az beleférne és a kimenetele meg, hát ....
Zsömi jól viselte a kezeléseket is. Egészen biztató az eredménye. Most már csak azon izgulok, hogy a megtisztított sebek vajon gyógyulnak? Begyógyulnak? Vagy meg kell elégedjünk annyival, hogy nem romlik?
Az meg már egyenesen rémálom volna, ha újak jelennének meg!
De nincs mese! Kell! Muszáj!
Elképzelni sem tudom, miként viselné a desedai örömök nélkül.
Tényleg feltöltődik a szabadban. Hiába no! Bár az ember mellé szegődött, azért a vér szava megmaradt! Jól is van ez így!
És végszóra ... megjöttek a hattyúk is. Már pakoltam, készülődtünk, Zsömi már a kocsiban pihent. Onnét kaptam ki amikor meghallottam a kicsik sipákolását.
Sajnos most a túlparti nádas előtt húztak s így a távolság okán igen csekély volt kis barátom érdeklődése. Talán legközelebb! Délutánonként 17-18 óra között húznak át a csatornán, hogy még a sötétség beállta előtt elérjék az éjszakai pihenőhelyüket valamelyik ág végében. Talán egyszer azt is kifigyeljük.
Zsömi most alszik. Mélyen alszik. Mélyen alszik és néha álmodik. Nem sokszor, nem hosszan, de álmai vannak.
Álmai vannak, mert vannak élményei. Szép élményei.
Legalább is remélem, arról álmodik, arról ami szép volt a napban. Igen nagyon remélem, hogy nem a vacsoráztatás tortúráját és a kezelés fájdalmait éli meg újra az álmain keresztül! Pihenj öreg harcos!
Pihenj, mert rövid az éj és a holnapi napban is lesz rossz, de lesz jó is! Kell az erő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése