Somogyaszalói ág
Végre beverekedtük magunkat oda is, és nem vízen, hanem kocsival. Egyszer már szerettem volna erre bemenni, de nem tudtam, mert az erdei játszótér után teherautókkal, terepjárókkal szétvágták az utat. Az általam addig használt utat.
Most végre bejutottunk, mert Meli javasolt egy egérutat. Hátha az járható lesz felkiáltással! Az volt. Járható. És csekélyke kerülő csak.
Lementünk egészen a Somogyaszalói önkormányzat kikötőjéig. Valaha rengeteget jártunk oda, éveken keresztül ott volt a csónakunk kikötve.Végül pont azért mentünk el onnét, mert állandóan tönkre vágták az utakat.
Nem láttam Zsömin, hogy felismerte volna a helyet. Visszafogottan örült a szabadságnak, azért mászkálni volt kedve, füvet enni is, és hát el kellett kapni őkelmét nehogy megint beleigyon a tóba. Lentebb, a korábbi kiruccanásaink alatt nem bántam, mert mi az az egy két korty, de az igen "rittyós" víz, ott az ág végében! Egész nap visszafogottabb volt mint előző nap.
Tart még a hullámzás, de az elmúlt napok azt sejtetik, hogy már hosszabban nyúlnak el a hullámok és nincs olyan meredek és olyan mély különbség a hullám teteje és mélye közt mint eddig szokott lenni.
Remélem ezt most nem kiabáltam el! Zsömi változatlanul nem eszik önmagától, de eszik különösebb ellenállás nélkül. Továbbra is emelt adagot eszik, és ha el nem szúrtam a mérlegelést, akkor tíz deka plusz lett rajta a héten. De ennek egyenlőre nem ujjongok, mert szerintem a tíz deka az egy digitális szobamérlegnél még épp a hibahatár.
A szájsebei remekül néznek ki! Csak így gyógyuljanak tovább, ne legyenek újabbak és ne újuljanak ezek ki! Pöti a képeit nézve azt mondta, bánatosabb a szeme. Hát igen! Ma mint mondtam visszafogottabb volt, sokszor elmerengett s csak nézett a "semmibe" Ki tudhatja mire gondol olyankor?
Többen is mondták, Zsömi nagy harcos! Hát igen! Az! De a folyamatos harc nagyon fárasztó neki.
Most, hogy lassan éjjel 11 felé jár ismét az óra, békésen alszik. Már úgy két órája. Békésen, nyugodtan, ugyanabban a testhelyzetben. A légzése egyenletes, kizárta a külvilágot, nem zavarja sem a fény, sem a televízió hangja.
Ott is életért küzdenek! Doktor Murphy. Kedvelem az autista dokit!
Én is bánatosabbnak látom a szemét. Már nem az a vidámság látszik benne, mint korábban. Azért ez lehet a kornak is a függvénye, nem biztos, hogy a betegséghez köthető.
VálaszTörlésA harc bizony fárasztó az emberfiának éppúgy mint a kutyafiának! Csak ha lehet egyik se fáradjon bele!
Igaz. Lehet a kor függvénye. meg az abból ls a betegségből adódó fáradtságé. Legalább is nagyon remélem. A magam részéről biztos vagyok benne, ha el is fáradok, akkor sem adom fel. Nagyon remélem ő sem! :)
Törlés