Ma van a születésnapja

2018.10.01.

Ma van Zsömi születésnapja. Betöltötte a tizenötöt.
Örülnünk kellene, de erre az örömre most árnyék vetül. Sötét árnyék.
Természetesen a tortácska csak jelképes volt. Jelképes, mert eddig minden éven együtt ünnepelték a születésnapjukat 13-a után. Jó egy ideje már, hogy Budapesten. Most kicsit előbb, Zsömi természetesen hozzá sem nyúlt a sütihez, mint ahogy más ételhez sem.
A szeretetet, a simogatásokat, a babusgatást amit elfogadott. Hiába no! Hisz akire élete nagy részében mindig igen sokat várt, az -Az igazi gazdi-!
Most hát itt volt s mert nagyon kellett a szeretete, Zsömi kiélvezte. Betegségtől megfogyott kis teste, elgyötört lelke többször is álomba ringatta a simogatások alatt, de ha Pöti levette a kezét, hogy hadd pihenjen, akkor felnyíltak a fáradt kis szemei és kért a tekintete. Kérte a simogatást, az igazi gazdi megnyugtató jelenlétét.
De minden ami jó megszakad egyszer. Pötiéknek vissza kellett menniük Budapestre. Megviselte őket a búcsú. Zsömin már korábban is észrevettem, hogy nem tud mit kezdeni a sírással. Felzaklatja, ámde úgy vélem nem tudja elhelyezni és ezért csak néz, csak néz ... Van egy bizonyos nézése amit igen nehéz megmagyarázni.
Elérkezett az indulás ideje. Zsömi felült a fekhelyén és csak meredten nézett Pötire ... Van egy bizonyos nézése ....
Mi lekísértük őket. Ők elindultak.
A lakásba visszaérve Zsömi állt a fekhelyén és reszketett. Mint akit a hideg ráz és közben mereven bámult kifelé, a bejárati ajtó felé. Mereven és azzal a bizonyos tekintettel.
Idő kellett míg sikerült megnyugodnia. Idő. Sok idő. Feltettem az ágyam szélére, betakargattam, vigasztalgattam kicsit, majd hagytam a gondolataival.
Lassan álomba remegte magát, majd a reszketése elmúlt.
Ma reggel egészen jó formában ébredt. És gondolom megint vár. Két hét!
Két irgalmatlanul hosszú hét, ha várni kell arra akit nagyon szeretünk! Irgalmatlanul hosszú! És irgalmatlanul rövid ha már megjött s velünk van.
Pláne rövid, ha az nem két hét, csak két-három nap.
Nekem nem maradt más hátra a mai napra, mint megajándékozni egy kis napsütéssel, friss levegővel, a madarak csicsergésével, a víz látványával, a nád susogásával, a fű simogatásával és talán eljönnek a kedvencei is, a hattyúk.
Talán végre eljönnek ők is.