A helyzet reménykeltő

2018.10.17.

Sziasztok kedves szurkolók, kedves jó emberek!
Még nem is mondtam, hogy a héten nálunk van Misi és ő is feldobja a napom. De fel ám! A körülményekhez képest jól vagyok. Enni még nem akarok, de hát úgyis megetetnek! Ha meg már belaktam akkor iszok nagyokat. Meg néha amúgy is.
Ennek a gazdik úgy örülnek mint kis majom a farkának! A masszírozás piszkosul tetszik! Még úgy is, hogy nem szakszerű, de hát legalább testközelben van a gazdi. Úgy van testközelben, hogy nem csesztet a kezeléssel. Azt roppant mód utálom, be is szoktam előtte kicsit rezelni, de a kedvükért elviselem. Jó pofát nem fogok hozzá vágni, de kibírom.

Azért azt elismerem, egyre kevésbé fájnak a sebek ezért egyre könnyebb enni. De azért még nem eszek egyedül! Minek strapáljam magam? Jól el vannak az etetésemmel, jó szórakozás néha elrántani a fejem és akkor összekennek a kulimásszal, majd jön a langyos vizes puha masszázs. Ennyit meg pláne megér! De ami a lényeg, hogy bár evés után a nemszeretem kezelés jön, viszont azt követően hagynak az ágyszélén jó nagyot pihenni. Hogy megnyugodjak és kipihenjem az izgalmakat.

Tegnap volt is izgalom! Volt mit kipihenni utána! Ráharaptam egy olyan tisztító pálcikára.
Az olyan vattás, ők a fülükbe dugdossák néha.
A fene sem érti a hülye szokásaikat! Ámbár az igaz, nekem is kenegették már ilyennel a fülem. Bemártották olívába és azzal. nem is volt rossz érzés. Szóval ráharaptam és majdnem lenyeltem. Hogy "beszartak"! Na jó. Én is!
Mert a torkomra szaladt, vissza kellett dolgozni, de közben kaptam egy szájterpesztést, Meli mama meg hangos lett. Naná, hogy rám is rám jött a frász! Még vagy fél órát csuklottam az ijedtségtől, meg a torkomat ért pálcikától.
Ez volt hát az este, meg az éjszaka eleje. Éjfélre minden egyenesbe került. Jó volt a levegő, jót sétáltam. Miért ne?
Ha ők még késő este is evéssel, meg kezeléssel csesztetnek, akkor nekem utána idő kell a pihenéshez, pihenten meg már szeretek sétálni. Mint délután is a Desedán!
Azért az a séta jobb volt. Nyomtam a protokollt. Megismerkedtem a hellyel, jól befüveztem, eddig a gazdi összerakta a halfogó cuccait -később fogott is egy rakás uszonyost-, nekem meg merített egy vödörnyi hűs tóvizet. Frankón idomítható a gazdi. Ezt is szeretem benne. Már két vödre van. Tulajdonképp az egyik az enyém, a másikba meg a kezét szokta öblíteni. Szép az élet! A séta, a füvezés, az ivás után én visszafeküdtem volna a hátsó ülésre, de hát a gazdi valamiért ragaszkodik a napozáshoz. Nem sok nap volt, de volt. Tényleg nem is rossz! Jó volt.