Kicsit később értünk ki mint ahogy szoktunk, rá is fáztunk. Először csak képletesen később már a valóságban is hűvös lett. Először azért, mert már nem sokáig maradt napunk. Hamar befelhősödött. Addig is azonban Zsömi nagyon élvezte az új helyet. Persze nem teljesen új, mert jártunk mi már itt régebben.
No persze hol nem?
Amíg még parti horgászok voltunk és amíg még a tó szinte minden pontja megközelíthető volt kocsival, mi gyakorlatilag körbehorgásztuk a tavat.
Most már ehhez nem kocsi kell, hanem motoros csónak. De nekem meg nem kell motoros csónak. Evezek. Ha már majd nem bírok evezni, akkor "elsüllyesztem" a csónakot és visszamegyek a partra.
De ez már sajnos Zsömit nem fogja érdekelni. Most viszont érdekelte. Hatalmasat sétált, majd teleitta magát tóvízzel és kéredzkedett vissza a kocsiba. Megértettem. Hűvösödött. Beültem mellé, onnét bámészkodtunk a nyitott ajtókon. Tovább hűlt a levegő be takargattam. Elszundított. Hagytam kicsit aludni a friss levegőn, közben rohamléptekkel jött a sötétség. Nagy harcok mennek evéskor, mert fáj neki a szájzugban lévő seb. Naponta háromszor bolygatjuk -tisztítjuk, fertőtlenítjük- naná, hogy érzékeny! Sajnálom szegényt, de nincs más út! Csak a rögös maradt.
De hősiesen viseli! Hősiesen küzd! Biztosan tudja, hogy mit akarunk, mert a bizalma töretlen és ő sem adja fel. Fél az evéstől, fél a kezeléstől. Látni rajta, mert ha látja az előkészületeket akkor remeg. Ha meg belekezdünk akkor a remegése megszűnik. Nem utána, közben. Ha már megy a buli akkor tűr fegyelmezetten és együttműködik amennyire csak tud. Amíg eszik, amíg tisztítjuk a sebet az biztosan fájdalmas. De már csak eggyel birkózunk.
A többi tiszta és gyógyul. Jó az irány! Csak ne legyen visszaesés!
Lehet, hogy a szájában lévő sebek miatt nem evett, nem eszik még mindig önállóan. Ez már akkor is fájhatott neki, amikor még semmi nem látszott. Sajnos tényleg nincs más út, mint kezelni, és örülni annak, ha nem jelentkeznek újabbak. A legyengült immunrendszere már képtelen védekezni. olyan dolgok ellen is, melyeket máskor talán észre sem vett. A kora már bármit hozhatna magával, ha nem lenne az alapbetegsége akkor is.
VálaszTörlésA lényeg az, hogy úgy néz ki sikerül megállítani, és azt az egyet már ki fogja bírni, ha a többi ment neki. Utána pedig meglehet, hogy önállóan is hozzákezd enni, mert nem lesz ami visszatartsa ettől.
Talán semmi más nem fontos ebben a helyzetben, csak az, hogy még mindig veletek van, ha nagy küzdelmek árán is.
Kívánom Neked, hogy sokáig tudj még evezni, ha már nem szereted a motoros csónakot. Nem mindegy, hogy az ember a parton áll, vagy mondjuk a tó közepén, az egészen más világ.
Aggódom, mert nagyon jelzik, hogy romlani fog az idő. Imádtam ezeket a gyönyörű napokat, mintha minden nap ajándékot kapott volna az ember. Bárcsak tévednének, olyan szép ez az ősz!
Baráti ölelésem Nektek!
Biztosan azért nem eszik és az is biztos régóta fájhat neki. Sajnálom nagyon szegényt, mert fájhat neki az etetés is, a tisztítás is. De elviseli. Pedig ha nagyon akarná megakadályozhatná. Most már, ennyi idő után legalább akkora ellenfélnek tartom a korát, mint a betegségét.
TörlésA próféta szóljon általad és még lássam önállóan enni!
Köszönöm szépen! Remélem, még bírom egy ideig az evezést. Igen. Az ott más. Nem is gondoltam komolyan, hogy valaha is visszamegyek a partra. A szemét és a tróger emberek miatt menekültem a vízre. Ha már nem bírom, akkor azt hiszem abbahagyom. Hacsak nem változik a világ. Félek nem.
Nálunk már ma sem volt napsütés. Holnapra sem ígértek sokat, csak szűrtet. Vasárnaptól meg esőket. Akkor hát, ennyi lesz. Ki kell valamit találni Zsöminek. Maradok barátsággal!