Nem volt egy igazán remek időjárás hozzá, az eső lába is lógott, de mert napok óta nem volt kint, hát úgy döntöttünk meglepjük. kell a levegő, kell a mérsékelt mozgás is. Elinduláskor még csak azt tudtuk, irány a Deseda! majd beugrott, hogy megígértem én neki a madárlest!
Meli remek meglátásának és ötletének köszönhető, hogy meglett a megközelítéséhez az egérút. Mármint a kocsival való megközelítéshez. Gyalog be lehet menni a part menti úton, de Zsöminek annyit gyalogolni nagyon hosszú és hát cipelni is. Nem annyira a súlya miatt, mint inkább azért, mert közben az ember óhatatlanul nyomja az immár törékeny kis testét.
Gond nélkül bejutottunk. Tetszett is Zsöminek! Nagyot sétált, szimatolgatott az avarban. És válogatott a zöldek közt. Most nem szálas füvet, hanem a rágható telt levelű füveit amit szokott enni. Az egyik az útifű. a másikat nem ismerem. Hasonlatos levele van mint a vérehulló fecskefűnek, de biztosan nem az. Kellett volna hoznom egyet s meghatározni. No, majd legközelebb!A lesre nem volt hajlandó felsétálni. Nem mintha nem bírta volna a lejtős rámpát! Annyira nem meredek. Inkább az van, hogy a deszkák hézagai közt lelát, de mert már nem tisztán, hát zavarja hogy mélység van alatta. Mióta gyengült a látása a stégen is zavarja, ott is nagyon óvatosan mer csak mozogni.
Ami még az állapotával kapcsolatosan értékelhető, s hát jó hír is, az pedig, hogy nem fogyott vissza, maradt rajta a csekélyke felszedett plusz, benne marad az étel, azóta nem hányt, néha ugyan kicsit kéreti magát de azért iszik, s hát megmaradt a visszafogott érdeklődés benne.
Rövidre fogva úgy összegezném, se előre, se hátra!
Megható látni, ahogy fogjátok a karotokban, mint egy beteg kisgyermeket, hogy láthassa a számára kedves helyeket. Úgy tűnik ez élteti, látszik a szemén az érdeklődés, a figyelem. A természet gyermeke lett melletted, mellettetek, ez az igazi közege. Itt van igazán otthon. Olyannyira, hogy képes megküzdeni szinte mindennel, csak újra ott lehessen. Nem csoda, így nőtt fel, így öregedett meg, és valószínű a lelke is örök vándor lesz, ha egyszer átmegy a túlsó partra.
VálaszTörlésMindig jó látni Titeket!
Így lehet, így lett, így lesz. Odaát majd bevár, nem lesz neki furcsa, hisz a kutyák életükben is nagyrészt csak várnak, s majd együtt vándorlunk tovább. Köszönjük szépen! Igazi barát vagy, azért érted! :)
TörlésCsodálatosan párosította az élet a Gazdikat a Hűséges Kutyussal! Igazán példaértékű!
VálaszTörlésNagyon nagyon köszönjük kedves Erzsi!
Törlés